Mentősök, ha valaki magának okozza a bajt (nem szándékosan) akkor nem látjátok el olyan szívesen?

Mentősök, ha valaki magának okozza a bajt (nem szándékosan) akkor nem látjátok el olyan szívesen?

Pl. hogy olyat evett amire allergiás és tudta, hogy allergiás rá, de evett, mert ezelőtt se lett tőle baja és azt hitte most se lesz, de mondjuk majdnem megfulladt. Az is igaz, hogy a gyerekeket jobban sajnáljátok, mint a felnőtteket? És ha igen akkor a hány éves gyerekeket?

Mindenkit ugyanolyan szívesen látok el, akinek indokoltan szüksége van a segítségemre. Ez független kortól, nemtől, hovatartozástól, mindentől, attól is, hogy délelőtt van, vagy éppenséggel hajnali 2. Ha indokolt a hívás, akkor mindig szívesen segítek. Esetleg ha közben kiderül, hogy magának okozta a bajt, ellátom tanáccsal, hogy legközelebb hogyan tudja elkerülni.

Amikor nem olyan szívesen vagyok ott valahol, az az erősen értelmetlen, indokolatlan mentőhívás, mellyel feleslegesen veszélyeztetik más életét, ahol nagyobb szükség lenne ránk.

Ilyen például az, amikor több hetes, nem veszélyes, változatlan intenzitású panasza van valakinek, járóképes, mégis úgy dönt, hogy mentőt hív, a családtagja meg jön utánunk kocsival... ez egyszerűen értelmetlen, a családtag is elvihette volna kocsival.

Bár eddig még ezt sem mondtam felháborodottan adott "betegnek", csak magamban gondolok erre...

A gyerekek talán azért érintenek meg minket többségben, mert még előttük az élet, rengeteg csodás lehetőséggel...

Hogy hány éves kortól? Ez rossz kérdés. Nem törvényszerű, hogy X éves kor alatt sajnálunl valakit, afölött pedig nem. Idősebbeket ugyanúgy tudunk sajnálni, mint gyerkőcöket.

De igyekszünk "nem meghalni minden betegünkkel", hisz az a saját kárunkra megy, ha mindenkit túlságosan megsajnálunk...