Szerintetek mi lehetne erre a megoldás? Én már egy ideje gondolkozok, de semmit se tudok kitalálni.

Kiskoromban az ovodában nagyon rossz gyerek voltam, és mindenki úgy ismert mint a hülyegyerek aki nem akar oviba menni és mindig kiabál és sír. Ez a suliban már annyira nem volt nagy dolog, csak párszor, de akkor is sokszor basztattak emiatt. Elmentem egy másik iskolába, mivel nem szerettem az ottani közösséget. Az ottani iskola nagyon tetszett, sok barátom, volt, volt egy lány akit nagyon kedveltem, de csak 2 évet töltötöttem ott. Az utolsó évembe az év végén osztálykiránduláson kiderült hogy a lány is kedvelt engem, de nem történt utána közöttünk nagyon semmi, ugyan úgy folytatódott minden, de azért próbáltam közelebb kerülni hozzá. A 3.év elején amit ott töltöttem vona a testvérem el akart menni egy másik suliba (egy gimibe), így én is mentem vele. Az osztálytársaimtól nem köszöntem el, mert valahogy nem tudtam, nem akartam megtudni mit gondolnának erről. A régi osztálytársaim még általános elejéről oda jártak, de ez nem nagyon érdekelt. Eleinte jól éreztem magam, de utána előjött ez az oviban ezt meg azt csinálta ez a gyerek téma, aminek semmi értelme mivel egy kisgyerek nem felelős a tetteiért, mivel nem fogja fel, szóval én inkább nem reagáltam ezekre. Kezdtem úgy érezni, hogy hiányoznak a régi osztálytársaim, főleg a lány akit kedveltem. Ezen kívül van 2 gyerek akik a "barátaim", de csak azért mert mással nem nagyon tudok beszélgetni. Ez így még rendben is van, de ha nincsenek együtt, vagy nincs a közelben valaki aki előtt fel akarnak vágni, akkor jól, normálisan el lehet velük beszélgetni, de ha van, akkor mindig én vagyok a téma és mindig basztatnak a többivel együtt. Nem vagyok haragtartó típus, tudom hogy furán hangzik, de eddig mindig inkább elengedtem magam mellett ezeket. A jegyeim romlottak. Tavaly megbuktam bioszból, de abból is csak azért mert az év végi vizsgán nem tudtam a tételt, de a pótvizsgán átmentem. Emiatt is basztattak, és basztatnak még most is. Itthon pedig az a helyzet, hogy anyuék dolgoznak, havonta egy hetet vannak itthon, 5 testvérem van, 3 felnőtt, 2 még itt él velem. Általában a mamánkkal vagyunk, aki mindent ami velünk történik a faluban mindenkinek elmond, még ha olyan dolgokról is van szó amit nem kéne, főzni régen tudott, de már öreg és azt nem nagyon jól csinálja, vagy direkt olyan kaját csinál amit nem szeretünk és utána panaszkodik hogy nem esszük meg. Volt olyan hogy egyik héten mondtuk neki hogy ezt nem szeretjük, kértük hogy ha nem szeretünk valamit ne csinálja többet, de 2 napra rá újra azt csinálta és megint panaszkodott. A testvéreim pedig teljességgel elvoselhetetlenek. Erre nagyon nem akarok kitérni, de az egyik ha ideges lessz nem normális és mindenkivel bunkó, a másikkal pedig egy szobán osztozunk, és ami ebben a szobában van az rosszabb mint a disznóól. Folyton minden szemetét ott hagyja ahova előszöl lerakta, az egész házat felforgatja valami után nem pakol el, folyton undorító, beteges dolgokról beszél, az unokaöcsénkkel mindig verekszik (aki még csak 10 éves), még akkor is ha rászolnak hogy álljon le, ha beszélnek hozzá bunkón válaszol, ha valamiről kedve van beszélni azt elmondja, nem számít ha nem érdekled, mert le se szarja, a mamát teljességgel utálja, folyton megbántja, pedig a mama már nagyon öreg. Ha valaki tudna valami tanácsot adni a helyzetemre azt nagyon megköszönném.