Mi a véleményetek a régi kötelező katonaságról? (sorkatonaság)

Nekem kimaradt, pedig bántam volna, nem bánnám, szerintem ez a tapasztalat nem árt egy fiatal férfinak sem, ellenben hasznos lehet.

28F (értelmiségi, szóval nem egy fenegyerek :D)

Nem tanított az semmit, csak lógni.

A végén már lőszer sem volt, a fegyver besült, szétrozsdált.

Nem jó az semmire.

3 hónap alapkiképzés az még elmenne, ha normálisan csinálnák.

A RÉGI nem volt úgy jó, ahogyan volt!

Senki nem szeretett úgy távol lenni a szeretteitől, hogy a távollétét értelmetlennek találta. Nem szeretett alkoholista és/vagy pszichopata barmok úriszeszélyeinek megfelelni, - ganajozni utánuk, feleslegesen magyarázkodni nekik bármiért is. Senki nem szerette azt, ahogyan ÁLTALÁBAN viszonyultak az idősebb korosztályok a fiatalabb korosztályokhoz.

Volt néhány alakulat azonban, ahol emberséges, normális tiszti kar irányított. Teljesíteni kellett a feladatokat és ők is úgy viszonyultak az engedelmeskedő állományukhoz, ahogyan az adott körülményekben megtehették. Akik ilyen helyeken szolgáltak, azok pozitívan emlékeznek vissza a letöltött sorkatonai szolgálatukra azért, mert kaptak valami olyan plusszt a néphadseregtől, ami által felkészültebbenk érezhették magukat rosszabb sorsú társaikhoz képest, érezhették azt is, hogy ők tényleg megtették azt, amit a hon fegyveres védelméért életerős, egészséges férfi megtehet. Sajnos nem az utóbbi gondolatokba foglaltak jellemezték azt, amit Magyar Néphadseregnek neveztek, anno, de volt ilyen is.

Nem volt jó az sem, hogy (nagyjából) 150000 ember "roncsderbyzett", - hadrafoghatalan roncsok tömegét próbálták őrizni, miközben lépten-nyomon azt súlykolták beléjük, hogy milyen erős, hatékony az akkori katonaság.

A lényeg csak annyi volt, hogy amikor arra járt egy fejes, akkor "minden rendben legyen", - azt lássa csórikám, "ami le van írva". - Mindenki "elégedetten megveregette a saját és a másik vállát, tapsikolt egy kicsit", aztán ment a nem létező dolgára...

Akik szereztek tapasztalatokat, élményeket, barátokat, ellenségeket, személyes kötődést valahová, emlékeket, azok értik, hogy mikre gondolok, - aki csak a negatív dolgokra képes koncentrálni elvakultan, az meg úgy sem fogja megérteni, amiket itt leírtam, (ha többször születik, sem).

A kérdés a múltra mutató volt, de egy-két gondolatot engedj meg még a jelenről, a leendő jövőről!

Nem ártana most sem a jelenleg ifjú férfiaknak pár katonai alapismeret, egy kis fizikum, egy kis határozottság, kiállás, értékrendek átgondolása és újbóli felállítása a kis agyakban (némi átrendezés, - de nem agymosás (!) után). Új és hasznos ismeretekkel is bővíthetnék az említettek az éppen rendelkezésre álló tudásukat, szakmai ismereteiket egy jól megválasztott tematikájú, ill. időtartamú katonai képzés keretében. És igen! Mivel haladni kell a korral, időközönként továbbképzések sem ártanának, de csakis a szükséges időtartamban és időközönként, - mivel ez a mindenkori államnak is komoly kiadást jelent! Valamit valamiért!

Pozitiv csalodas. Foleg az elso 4 honap, mennyisegre es minosegre is jo kaja, normalis tisztek, olyan dumagep altisztunk volt hogy rohogve sirtunk fekvotamasz nyomas kozben. A gyakorlatozastol meg erezhetoen nott a fizikai turokepesseg, nem ereztettek hogy ez csak szivatas.

Maga az orkodes mas alakulatnal vegyes, leginkabb hogy be kellett osztani a furdovizet, es egesz telen nyers faval tuzeltunk.