Írjak neki ezek után, vagy hagyjam a rákba?

Szóval volt egy nagyon jó fiú barátom. Minden reggel rámírt, de az egyik nap nem tette. Írtam neki én. Flegma volt, ezért másnap már nem mertem. Szemrehányást tett, hogy miért nem írok. Ezért másnap megint írtam. Megint flegmult, és nem is tudtunk miről beszélni, pedig addig mindig ment. És hát ez így ment egy darabig...ha írtam bunkózott és nem volt miről chatelnünk,ha nem írtam szemrehányást tett. Egy idő után kezdtem félni, hogy elvesztem őt, ezért talán kicsit túlreagáltam, amikor látta, de nem válaszolt. Tegnap összevesztünk. Dióhéjban annyi, hogy próbáltam belőle kiszedni mi a baja velem, a végén már könyörögtem, hogy nyögje ki, mert mindig azt írta, hogy semmi baja velem, én meg hülye nem vagyok. Azt nyögte ki, hogy gyerekes vagyok. 15 évesen mit várt tőlem?! És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy amit ő leművelt az 1000x gyerekesebb, mint amilyen gyerekes én valaha voltam. Sőt, nem is gyerekes, hanem rosszabb. Gyáva és álszent. Ahelyett, hogy még az elején őszintén elmondta volna mi baja, egyik napról a másikra elkezdett bunkózni. Amikor meg rákérdeztem, egyszerűen a képembe hazudott. Plusz egy ilyen apróság miatt feladta a barátságunk. Neki is vannak hibái, de én elfogadom őket, ha meg lenne egy, ami nagyon idegesít, akkor szólnék neki és megbeszélnénk...Viszont nekem hiányzik, mert nekem tényleg fontos volt. Én tényleg a barátja voltam, és most nem tudom elfogadni, hogy ilyen hirtelen lett vége..és így lett vége...és ezért lett vége...szeretnék neki írni, de nem tudom, hogy ezek után lenne -e értelme. Ő sosem volt igazán a barátom. Huhh...nem hiszem, hogy ezt bárki is végigolvasta, de ha mégis, akkor köszönöm. Ha meg nem, akkor legalább kiírtam magamból. :D