Miként alakult ki ez az ostoba trend, hogy egy HR-es állás interjúvol, egy több éves gyakorlattal rendelkező szakmunkást?

Nem rég váltottam munkahelyet, és bizony egy-két állásinterjún igencsak kicsapta nálam a biztosítékot, a velem szemben ülők ostoba kérdései. 47 éves vagyok, 27 éve dolgozom a szakmámban, csak és kizárólag nívós helyeken dolgoztam. A 27 évem alatt 3 munkahelyem volt, 10, 10, és 7 év, mondhatni megbízható és lojális melós voltam (vagyok), és nem mellékesen, szakmailag elismert.

Amikor váltás előtt elküldtem az önéletrajzomat, 7 helyre hívtak be pár napon belül, ahol 4-ből HR-es 20-on éves hölgyek faggattak. Az, hogy a szakmához halvány lila fingjuk sem volt, az egy dolog, de a hülye marketinges, betanult kérdéseiktől a gutaütés kerülgetett.

Ilyen kérdésekkel fárasztottak:

"mik a terveim a jövőre nézve?"

"hol képzeli el magát 3 év múlva?"

"mondjon egy rossz és egy jó tulajdonságot magáról"

stb, stb.

Az, hogy ezek a hölgyek 20-30 perc alatt szeretnének megismerni, az egy dolog. Az, hogy ezek betanított baromságokkal kérdezgetik a náluk sokkal idősebb és tapasztaltabb embereket, megint csak egy dolog. De hogy ez a nonszensz és abszurd helyzet miként és hogyan alakult ki, számomra rejtély! Nem értem, hogy egy állásinterjún egy álláskeresőt, miért ilyen primitív kérdésekkel bombázzák, miért nem szakmai szempontok alapján próbálják felmérni az embert? Arról nem is beszélve, hogy véleményem szerint ezek a hölgyek csak és kizárólag külső szempontok alapján döntenek (vagyis mennyire vagy Brad Pitt), mert a 4 HR-es kisasszonyból egy sem vett fel, viszont a maradék háromnál a szakmámban jártass férfiak interjúvoltak, és mind a három azonnal felvett :D