Miért ítélik el sokan a prostizást?

Egyrészt a dolog visszavezethető egy nagyon egyszerű magyarázatra. Abban a korban, mikor nem volt még védekezés a szexuális úton terjedő betegségek ellen, akkoriban nagyon nem volt mindegy, hogy ki, mikor, kivel vagy kikkel, milyen kapcsolatban létesít szexuális kapcsolatot. Társadalmi szempontból sem volt mindegy, hogy milyen járványok terjednek el a prostitúció miatt. De lelki szempontból sem mindegy, hogy egy társadalom hogyan viszonyul a szexualitáshoz, szabadabb, vagy kötöttebb formát ad ennek.

Másrészt javarészt megörökölt szokások miatt, de a különböző tevékenységeket nem szoktuk összekeverni. Mindennek megvan a maga helye és ideje. Az ember szokott nyilvános helyen többedmagával étkezni. Az ebből fakadó output folyamatok már korántsem annyira közösségi tevékenységek. És ennek egyébként ha az ember a végére jár, megvan a praktikus oka is, nem csak üres szokás, hanem a szokásnak oka van.

A szexuális szabadság nem teszi boldoggá az embert. Ideig-óráig tűnhet úgy, de hosszútávon semmiképpen nem. Az emberi társadalom legősibb és legfontosabb egysége a család. A család két ember testi és lelki kapcsolatára épül. Ahhoz, hogy ez a kapcsolat megtartsa a két felet, ezért ennek a kapocsnak nagyon erősnek, kizárólagosnak, stabilnak kell lennie. Ezért számít tabunak a szexualitás, amit nem oszt meg az ember akárkivel, csak azzal, akivel mélyebb szellemi, lelki kapcsolat alakult már ki. Ha nem így lenne, az emberek természetesebbnek vennék a szexpartnerek váltogatását, ami a család kohéziós erejét gyengítené meg. Régen nem volt válás. A társadalom rákényszerítette a feleket arra, hogy a problémáikat megoldják, és ne egy másik kapcsolatba lépjenek át. A házasság előtt meg bizonyos körökben meg tiltott volt a szexuális érintkezés, más körökben sem volt büszkeség tárgya. Ennek persze számtalan negatívuma volt, ami alól a válás, a szexualitás szabadabbá válása felszabadított minket, de másik oldalról más problémákat hozott elő. A csonka családban felnőtt gyerekek nem látják mindkét nem mintázatát, így aztán felnőtt korukra nehezebben is tudnak jól kapcsolatot teremteni vagy a saját, vagy a másik nemmel. Az emberek sokkal magányosabbak, minél szabadabb szexuális életet élnek, annál inkább. A család már nem egy örök életre szóló, megbízható kapcsolat, hanem magában hordozza azt is, hogy valamikor ez a kapcsolat felbomolhat, ami anyagi, lelki, érzelmi bizonytalanságot teremt.

A szex tehát tabu. Ha úgy tetszik, akkor a szexualitás egy szentség. Pont ezért érzi a legtöbb ember megvetendőnek, ha valaki pénzre váltja, holmi anyagi kényelemért cserébe. Ez annál többet ér.

De ennek is megvan az ösztöneinkben a gyökere. Ahogy szokták volt mondani a férfi egy kulcs, a nő egy zár. Az a kulcs, ami minden zárat kinyit, az egy nagyon jó kulcs. Amelyik zárat minden kulcs kinyit, az meg egy nagyon rossz zár. Ha megnézzük az állatvilágot, egy hímnek egyszer, egy időben akárhány nősténytől lehet utóda. Egy nőstény viszont egyszerre csak egy hímtől szülhet utódot. Ezért genetikai megfontolásból eltér a hím és a nőstény szaporodási stratégiája. A hím célja, hogy minél több nősténnyel szexuális kapcsolatot létesítsen, így minél nagyobb számban tudja a saját génjeit továbbörökíteni. A nőstény célja viszont az, hogy a lehető legjobb tulajdonságokkal rendelkező hímtől legyen utóda, mert az utód túlélési, így a saját génjeinek a továbbadási esélyei nőnek, hiszen sokszor egy erősebb, nagyobb, egészségesebb hímtől egy erősebb, nagyobb, egészségesebb utód származik.

Bár már régen nem vagyunk állatok, az evolúció azért nem dolgozik olyan gyorsan. Bár a társadalmunk teljesen megváltozott, az ösztöneink még nem, és ez rányomja a bélyegét arra, hogy hogyan határozzuk meg a társadalom játékszabályait. Ha egy férfi több nőt tud ágyba vinni, az úgy a férfi társai szemével nézve dicsőség, de még sokszor a nők is látnak benne valami imponálót. Ha egy nő teszi ugyanezt, az valahol visszatetszést kelt, mert ösztönösen megvan bennünk az a kép, hogy akkor ez a nő nem tartja magát annyira, hogy a legerősebb, legalkalmasabb hímtől várjon utódot, hogy a nő eléggé alacsony szintű megítélést érdemel, ha ő maga teszi alacsonyabbra a mércét. Ez a nők szemében is megvetésre ad okot. Általában egy férfi lehet, hogy élvezi, ha egy nő szexuálisan szabadabb, így könnyebben becserkészhető, de ő is sokkal kevesebbre tartja az ilyen típusú nőket.

Ergo úgy alapvető a szexualitást, főleg nők esetén eléggé szűkmarkúan osztogatjuk. Ezért megvetés tárgya az, ha valaki felrúgva ezt a szabályt máshogy tesz. Persze lehet érthető, lehet racionálisan relativizálni a dolgot, és ennek az érvnek is van alapja, hogy például aki fizikai munkát végez, ugyanúgy pénzért árulja a testét, csak a fentiek miatt egészen máshogy ítéljük meg a dolgot, mert érzelmileg viszonyulunk máshogy hozzá, amit meg ősi ösztönök és társadalmi indokok határoznak meg, még akkor is, ha valakiben mindez amúgy nem tudatosul.

Fú na végigolvastam ezt a hozzászólást.

Ezzel a "szex tabu" témával nem értek egyet. Ez egy ilyen ultrakonzervatív mélykeresztény duma.

Nyilván nem egy jó dolog össze-vissza kefélni mindenkivel, nem ezt mondom... de a szexuális szabadság igenis egy jó dolog. Egyikünk sem élt abban a korban, amiről te beszélsz.

Ezek komplex társadalmi folyamatok, és értelmetlen lenne a szexuális szabadságot bűnbakként beállítani, mint a családok megrontója.

Ugyan úgy félrekúrtak régen is az emberek, ugyan olyan fertő volt az egész, csak éppenséggel a nőnek kuss volt. Azért nem volt válás, mert a nőknek a konyhában volt a helye és kussban elkötögettek, ha pedig nem volt vacsora és sör az aztalon, jött a pofon. Az előre eltervezett lánykérések sem éppen finom megoldásai voltak a dolgoknak.

Sajnos akkor is rengeteg kegyetlen és rossz házasság volt, amiben aztán bennmaradtak mert hát más választás nem volt. Főleg a nőnek.

Mondom mindezt úgy, hogy nem vagyok feminista, hányok a genderbaromságtól, és bizony sok probléma gyökere a nők újonnan kapott szabadságából eredeztethető (amivel nem igazán tudnak mit kezdeni) Úgymond kinyílt a csipájuk és sokszor az evolúciós nemi szerepek ellen küzdenek tűzzel vassal. Manapság szinte nem menő anyának lenni, cserébe ott a karrier, miközben a rettegés, hogy nem találnak férjet. Ugyanakkor a nagy női szabadság sokszor átcsap a mélyfeminista oldalra, amikor dráma királykisasszonynak képzelik magukat, mert vagina van a lábuk között már mindent megtehetnek. Ezen tények pl inkább felel a családmodellek felrúgásáért, mint a szexuális szabadság.

A lényeg, ezért nem hibáztathatóak a nők, sem a férfiak. Ilyen kort élünk, felgyorsult minden, miközben magányosabbak vagyunk és a párválasztás egyre nehezebb... de én a régi tabu kort sem sírom vissza. Szerintem sokkal jobb, ha az ember fiatalon kiéli a szexuális vágyait, férfiként és nőként is, hogy aztán lenyugodhasson felnőttként. Az se baj, hogyha megismerjük a másik nemet minden oldalról.

Ja és hogy a kérdésre is válaszoljak...

A férfiak többsége nem ítéli el, de úgy érzik, hogy sérti a férfibecsületet, hogy fizetni kell egy csajért, ami a vadászat jelképe.

A nők pedig kollektíven elítélik szinte 100%-ban. Az ok inkább tudatlanság... még mindig a pecsétgyűrűs kamionosököl által kivert fogú Orsós Etelka jut eszükbe, aki faleveles vízzel öblöget két szopás között.

Holott a mai lakásos lányok teljesen más téma.

> Ezzel a "szex tabu" témával nem értek egyet. Ez egy ilyen ultrakonzervatív mélykeresztény duma.

Ultrakonzervatív, mélykeresztény duma az lenne, ha azt írtam volna, hogy a „szex legyen tabu”, vagy „szerintem jó, hogy a szex tabu”. Ez a kijelentésem – hogy a szex tabu – nem kívánalom és nem véleménynyilvánítás a témában, egyszerűen objektív ténymegállapítás.

Mondjuk van egy új kollégád, egy hete dolgoztok együtt. Vagy a baráti társaságban, aminek tagja van egy új ember érkezik, és veletek lóg már egy hete. Sokféle téma előjöhet ilyenkor, hogy milyen ételt szeret, milyen zenét hallgat, melyik a kedvenc filmje, melyik pártra fog szavazni, stb… De a lehető legritkább esetben lesz beszélgetési téma, hogy melyik a kedvenc póza, vagy mit gondol az anális szexről, milyen gyakran végez önkielégítést, stb…

A médiában is tabu még mind a mai napig, annak ellenére, hogy létezik már a szexualitással foglalkozó média is. Van is belőle bőven kínálat, ha csak a pornóoldalak sokaságára gondolok. De a szélesebb tömegekhez eljutó általános médiában – legyen szó újságról, portálról, filmről, tévéműsorról – a szex tabu. Maximum szőrmentén kerülgetik a témát (18+)-os jelzéssel, szigorúan késő este. A szexualitás sokkal erősebb tabu, mint mondjuk az agresszivitás.

Akárhogy is nézem, a szexualitást a társadalmunk – még a szexuális forradalom, szabadság dacára is – még mindig tabuként kezeli. Például az sem véletlen, hogy a káromkodások jelentős része kapcsolódik szexualitáshoz. Olyannyira, hogy normálisan nagyon nehéz a szexualitásról beszélni. Vagy vulgárisnak tűnik, vagy mindenféle körülírások, műszavak, latin kifejezések miatt érzéketlennek, sterilnek, kilúgozottnak. A káromkodás pont attól káromkodás, mert tabu témákat érint. Ez a szerepe a nyelvben, ettől lesz feszültséglevezető szerepe, mert az emberen eluralkodó érzés helyett az ember elkezd a belső gátjaival foglalkozni, hogy „talán ezt nem kellett volna mondanom”. Tehát innen nézve is tabu a szexualitás mind a mai napig, akárhogy is nézem.

> Egyikünk sem élt abban a korban, amiről te beszélsz.

De hatással van ránk. Ezt kifejtettem fentebb, hogy milyen biológiai adottságokból következő ösztönök mentén alakult így. És kétségtelen, hogy ezek az ösztönök mind a mai napig működnek. Oké, hogy racionális gondolkodással felül lehetne ezt bírálni, de erre kevesen képesek. Ahogy az ember ma is fél a pókoktól, ma is hajlamos addig enni, amíg ki nem durran, ma sem kedvel egy étteremben háttal ülni terem közepével. Ma már nincs racionális, indokolt oka ezeknek az ösztönöknek, de ettől még működnek.

> Ugyan úgy félrekúrtak régen is az emberek, ugyan olyan fertő volt az egész, csak éppenséggel a nőnek kuss volt.

Ez így van, de… De mind a mai napig monogámok vagyunk. Egy párkapcsolatban, pláne egy házasságban a többség számára ugyanúgy mélyen elítélt a félrelépés, a párkapcsolatok jelentős része nem is éli ezt az eseményt túl, ha történetesen kitudódik. (Persze itt is vannak kivételek, nyitott kapcsolatok, swinger klubba járó párok, stb…) Hogy a nőnek kuss volt, az egy egészen más tészta, nem hiszem, hogy függ ez a jelenség a tárgyalt témánktól, vagy csak nagyon áttételesen.

> Sajnos akkor is rengeteg kegyetlen és rossz házasság volt, amiben aztán bennmaradtak mert hát más választás nem volt. Főleg a nőnek.

Igen, erre mondtam azt, hogy ezeket a negatívumokat sikeresen legyőztük a válás intézményével, a házasság nélküli, vagy házasság előtti szexuális aktivitás elfogadásával. Csak éppen más negatívumokra cseréltük. Ezt is fejtegettem fentebb. Én azt látom a környezetemben, hogy aki igazán szabadon kezelte tizen-huszonévesen a szexualitást, annak komoly párkapcsolati problémái vannak, a kapcsolatai nem bírnak ki egy évet sem, folyamatosan bizalmatlan minden új kapcsolatával, mert eleve azt borítékolja, hogy nem lesz tartós. Ez meg sokszor mindenféle más deffektushoz vezet, depresszióhoz, önbizalomhiányhoz, féltékenységhez, szorongáshoz, magányhoz, bizalmatlansághoz.

Mondok egy hasonlatot. Hasonlítsuk a párkapcsolatot süteményhez. A szabály az, hogy ha egy sütemény helyett egy másikat kóstolsz meg, akkor már soha nem térhetsz vissza az előző süteményre. A régi korban a legtöbb ember kapott egy süteményt, és azt kellett ennie élete végéig. Nem volt viszonyítási alapja, lehet, hogy egy nagyon jó süteményt evett, lehet, hogy egy nagyon rosszat, de nem is gondolt annyira rá, hogy egy új süteményt kipróbáljon. Viszont ha olyan sütit kapott, ami nem ízlett neki, az szívás. Ma már könnyebb kipróbálni egy új ízt, félretolni egy az ízlésünknek nem megfelelő süteményt. Van ennek kétségtelenül jó oldala, ha az ember képes azt mondani, hogy „elég”. Ha meg tud állni annál a süteménynél, amiről úgy érzi, hogy ez most ízlik neki, és megfelel a továbbiakban.

De van, aki mohó, és minél több süteményt ki akar próbálni. Igen ám, csak egyre nehezebb lesz megállni egy süteménynél, mert megszokta, hogy újabb és újabb süteményeket próbáljon ki. Idővel frusztrálttá válik. Már szeretne is valahol megállapodni egy süteménynél, de a legtöbbet, aminél megállhatna, azt rosszabbnak érzi, mint néhány előzőt, így mindig jobbat akar találni. Ha meg is találja azt, ami már nagyon közel áll az életében megevett legjobb süteményhez, akkor is benne van már a félsz, hogy ezt is majd követi egy rosszabb sütemény. Vagy benne van az is, hogy ha ez ennyire jó, akkor lehet, hogy van ennél még jobb is, és akár a nagyon finom süteményt is képes eldobni. De már lassan az ízeket sem érzi, és a világ egyik legjobb süteményének sem tud annyira örülni, mint az, aki a negyedik, akár teljesen középszerű süteménynél megállt.

Hogy melyik jobb, a szexuális szabadság, vagy az életre szóló házasság, az első és egyetlen szexuális partnerrel? Ebben nem foglalok állást mélyebben, nyilván valahol van egy optimális középút. Maximum annyiban, hogy most egy kicsit szerintem kezdünk túllőni a célon. A kérdés az, hogy visszalépjünk-e egy lépést. Ez is egy lehetséges megoldás, de nem tartom valószínűnek, hogy ebbe az irányba haladunk itt nyugaton. A másik lehetőség, hogy megtanulunk jobban élni ebben a helyzetben, esetleg kicsit átszervezzük a társadalom szövetét, a saját jellemünket. Ez viszont nem könnyű és nem gyors folyamat. Az biztos, hogy a család, mint társadalmi védőháló erősen meggyengült a szexualitás szabadabban kezelése miatt. Nem biztos, hogy ezt kell visszaerősíteni, de akkor kell valami, ami helyettesíti ezt a hálót.

> és bizony sok probléma gyökere a nők újonnan kapott szabadságából eredeztethető

Ez is csak másodlagosan kapcsolódik a témához, de itt én azt látom, hogy egy normális társadalomban a nő és a férfi egyenrangú kellene, hogy legyen. De nem egyenlő! Fontos különbséget tenni a kettő között. A természetes és igazságos felállás az a munkamegosztás, amiben mindegyik nem azt a szerepet vállalja fel jobban, amihez jobbak az adottságai. Ez a régi társadalmak többségére azért nem volt teljesen igaz, általában volt egyfajta férfi elnyomás. A mai társadalomban is vannak még problémák. Innen viszont valahol érthető is, ha sok nő szintén átesik a ló túlsó oldalára, sőt néha túlsó ló túlsó oldalára is, és kvázi egy olyan társadalmat akar – lehet nem is tudatosul benne –, ami viszont a nőknek jobban kedvez, mint a férfiaknak, kvázi már-már egy ugyanolyan igazságtalan, elnyomó rendszert, mint ami régen volt, csak éppen szerepcserével. Ez sem jó, de érthető, létező, bizonyos szempontból indokolható folyamat.

> Manapság szinte nem menő anyának lenni, cserébe ott a karrier, miközben a rettegés, hogy nem találnak férjet.

> […]

> Ezen tények pl inkább felel a családmodellek felrúgásáért, mint a szexuális szabadság.

Igen ez is benne van a pakliban. De ennek is megvan a jól érthető oka, amiben viszont én nem az erősebb feminista gondolkodást látom, hanem a jólétet, mint okot. A családalapítás vs. karrier azoknál a nőknél is erős dilemma, akik amúgy annyira nem karrieristák, nem feministák. Egyszerűen a gyerekvállalás lemondással jár. Minél jobb anyagi helyzetben él valaki, minél több szabadsága van, annál több dolog van, amiről le kell mondani. Régen nem kellett lemondani a gyerekvállalással a heti bulizásról, a nyaralásról, a szabadidőről, lévén ezek eleve nem voltak adottak. Ma le kell mondani róla, és ez nehezebb lépés.

> Szerintem sokkal jobb, ha az ember fiatalon kiéli a szexuális vágyait, férfiként és nőként is, hogy aztán lenyugodhasson felnőttként.

Jó esetben ez valóban jobban sülhet el, mint a régi kor, de ahogy írtam, ennek is vannak áldozatai.

> A férfiak többsége nem ítéli el, de úgy érzik, hogy sérti a férfibecsületet, hogy fizetni kell egy csajért, ami a vadászat jelképe.

Illetve az is benne van a pakliban, hogy azok a férfiak jó része, akik igénybe veszik a prostituáltak szolgáltatását, azok kvázi az elnyomó, nőellenes – (?) hirtelen nem tudok rá jobb szót – vágyaikat is kiélik ebben. Nem sérti a becsületüket, mert pont arra használják ezt a szolgáltatást, hogy ők lehessenek a teljhatalmú felek egy ideiglenes helyzetben, mindezt relatíve olcsón.

De azért a férfiaknak is van egy jelentős része, akikben a prostitúció visszatetszést kelt, nem élnének a lehetőséggel akkor sem, ha ingyen lenne.

Na végére értem... ennyi mindenre nem tudok reagálni, ilyen sok időm nincs a GYK-ra :)

Csak az utolsó részre válaszolok. Miért gondolják azt, hogy a prostihoz járó férfiak nő elnyomók? Ez egész egyszerűen hülyeség.

Persze vannak akik merészebb vágyakat szeretnének kiélni, ez önzőbb talán... de ha megnézed a beszámolók 99%-ban nem pornós élményről írnak vagy arra vágynak az ellátogató férfiak, hanem barátnős csókolózós kedves szexre. Olyan periférián lévő férfiak, akik nagyon kicsi eséllyel tudnak becsajozni, vagy akiket leszar a párja már, esetleg botsáska. Vagy szűz, tapasztalatlan bénácska fiúk, esetleg idősebb középkorú férfiak. Másfelől időhiányban szenvedő munkamániások, akiknek ez egyszerűbb mint a szórakozóhely.

Szóval nagyrészt ilyen férfiak járnak lakásos lányokhoz, és szeretnek kényeztetni, adni is a szexben. Még ha általában teljes színjáték az egész.

Én pl biztosan nem azért mennék prostihoz, mert elnyomnám a nőket. Egyszerűen 14 óra aktív szellemi munka után egy épülő karrier mellett nincs időm ismerkedni. Ennek ellenére válogatós vagyok, és csak azért nem járok egy számomra átlag lánnyal, hogy szexeljek. Ez inkább kihasználás... A jó nőkhöz sok idő és energia kell. Sokkal egyszerűbb és tisztább lelkiismeretemnek, ha kiválasztok egy nekem tetsző profi "szolgáltatót", helyettesítsd be fodrász, masszőr, örömlány stb.. és szeretkezünk. Nyilván nem aza célom, hogy minél több örömet szerezzek, itt csak egy érzelemmentes kielégülés a lényég. A lányok pedig nagyon jól megvannak fizetve ezért a fél-1 óráért és én nagyon kedves vagyok, külsőre is oké 30as pali, csak csajozni nincs időm. Szerintem win-win.

Különválasztom az érzelmes szerelmeskedést ha van egy szerelmem... és ezt.

Nyilván mint mindennek, a prostitúciónak is van sokféle formája. Az úton stoppoló lányoktól kezdve a mocskos lebujban kvázi futószalag mellett dolgozó lányokon át a saját, rendezett otthonukban kuncsaftokat fogadó lányokig, de akár még egy apró extrákkal megspékelt hosztesz szolgáltatás is ide tartozhat. Mindegyik „szektort” más és más hozzáállású, habitusú férfiak keresnek fel, egészen más viszonyulással. Van olyan is, amiről te beszélsz, és van olyan is, aminél nem ennyire rózsás a helyzet. Sőt van átjárás is ezen szektorok között.

> Nyilván nem aza célom, hogy minél több örömet szerezzek, itt csak egy érzelemmentes kielégülés a lényég. A lányok pedig nagyon jól megvannak fizetve ezért a fél-1 óráért és én nagyon kedves vagyok, külsőre is oké 30as pali, csak csajozni nincs időm. Szerintem win-win.

Bár ennek nem sok köze van az eredeti témához, de biztos, hogy win-win helyzet ez? Oké, hogy egy zacskós levessel olcsón és kevés munkával, gyorsan meg lehet úszni a főzést. De valóban nyertes helyzet zacskós levesen, mirelit ételeken, vagy éppen rendelt pizzán élni? Biztos, hogy jó 14 órát dolgozni azért, hogy jobb anyagi helyzetbe kerülj, ha közben zacskós levesen kell élned, mert nem marad időd másra? És ezt most nem a magas lóról kérdezem, mert sokszor én is 10-14 órát dolgozom. Ha nem, akkor meg – a megszokott magas szellemi fordulatszámhoz szokván –

széttöredezem a munkámat, és megtöltöm a réseket valamiféle szellemi tevékenységgel, például azzal, hogy itt válaszolgatok. És bár stabil párkapcsolatban élek, és mindig megteremtem az alkalmat arra, hogy élvezzem is az életet, sokszor én is beérem egy rendelt pizzával, vagy egy zacskós levessel, mert többre nem marad időm, pedig szeretek főzni. Ilyenkor én is elgondolkodom azon, hogy vajon nem lenne-e érdemes kevesebb munkával kevesebb fizetésért dolgozni, cserébe viszont több időt kapni arra, hogy valóban éljek.

A prostituáltnak sem vagyok benne biztos, hogy ez hosszútávon egy nyertes helyzet. Lehet, hogy jól meg van fizetve, akár még élvezni is tudja valamikor a dolgot, de a megszokott magasabb anyagi életszínvonal nem válik-e börtönné? Nem ragad-e benne ebben a helyzetben, és nem csúszik le az alantasabb szektorokba idővel, miközben esélye nincs arra, hogy normális közösségi életet éljen, családot alapítson?

Lehet, de most vagyok ott, hogy ezt megtehetem. Később már biztos nem lesz ennyi időm a munkára, vagy hogy befejezzem a doktorit + menedzseljem a cégrészesedésemet.

35-40 évesen már ezek gyümölcsét szeretném élvezni, mert a későnérésem miatt elcsúsztam 5 évet.

Majd ha lesz időm, akkor "élek"...addig többet ér nekem most a kemény munka. Nekem több komoly kapcsolatom volt, és bizony igen nagy érzelmi teherrel jártak. Úgy érzem ez nekem most túl nagy áldozat és csak úgy vágnék most bele egy kapcsolatba, ha tényleg beletudnék adni apait-anyait és nem csak hazaesek fáradtan. Amúgy nem szoktam prostizni, de a fent leírt helyzetet tökéletesen megoldja.

Igen volt már egyéjszakásom egy részeg külföldi lánnyal, de nem jött be a dolog. Nekem ez érzelmileg sokkal neccesebb, mint elmenni egy prostihoz. Az utóbbit is kipróbáltam, és nem bántam meg (függő sem lettem). Persze soha senkinek nem mondom el, mert ez pont ilyen ellenreakciókat vált ki.

Azt kell mondjam nem zacskósleves kategória... egy gyönyörű modell alkatú lányt, aki "barátnős" filing, inkább egy lacazvacsorához tudnám hasonlítani egy étteremben. (Árban is olyan). Ha minden nap ilyen lazacot szeretnék enni, azért bizony meg kell küzdeni. Rengeteg lánnyal kell megismerkedni, amíg egy ilyen összejön, és még jófej, kedves is a lány. Sajnos utóbbi nem gyakori mostanság... ahogy egy picit is rendben van stílusra/külsőre a lány, vagy csak érzi, hogy van benne "dög"...azonnal szararc, beképzelt pi...csák lesznek, akik az első 1-2 hónap után levetkezik az álcát és kiállhatatlanok lesznek.

Azt kell mondjam, eszméletlenül nehéz kedves értelmes nőket találni akikkel jólérzem magamat, és a legjobb barátom is egyben. Még egyetem alatt csak-csak ment ez a dolog, sok helyre jártam, ismerkedtem és sokkal több időt fordítottam erre... ez ma már elképzelhetetlen lenne sajnos. Nincs is kedvem hozzá igazából.

Szóval ilyen intenzív élethelyzetekre szerintem sokkal igényesebb dolog, ha valaki X időnként eljár profi lányokhoz és a szexuális igényeket kielégíti ilyen módon. Azt meg nem tudom sajnálni, ha az illető lány elveri a pénzt. Ez mindenkinek a saját felelőssége. Lehet a fizetésemért én sokkal többet dolgozok, és nem véletlenül tanultam érte 5 évet keményen - így nem is verem el luxus életre, hanem okosan befektetem... de azt hiszem ez magánügy mindenkinél. Ugyanis vannak akik tényleg összegyűjtik (csak a tényleg értelmesebbje), és otthagyják a szakmát befektetve a pénzt.

Csak napi 2 aktusból össze lehet hozni 10 millát egy év alatt, szóval csak 2-3 év az életedből prostiként, felveszel némi hitelt és onnantól már indulhat is egy vállalkozás, akár résztulajdonos egy cégben stb. A lehetőség minden prostinak ott van, ki vagyok én, hogy megítéljem, élnek-e vele vagy sem?