Ti is gyakran érzitek ezt?

Annyira magányosnak érzem magam, szinte teljesen kiüresedett az életem. Nincs senkim sem, akivel igazán jól tudnám magam érezni,akár mennyire is próbálkozom. Igyekszem társaságba járni, de mintha mindenki levegőnek nézne. Olyan rossz érzés látni az utcán, a tömegközlekedésen a boldog párokat,ilyenkor mérhetetlen haragot érzek, de nem rájuk haragszom, hanem saját magamra, hogy egy szerencsétlen vagyok, aki szűzen fog meghalni. Vagy amikor boldog családokat látok. Ez talán még rosszabb, mert nekem sajnos nem adatott meg hogy szerető családban nőhessek fel, hiszen alkoholista az apám, aki gyakran bántott, viszont az anyám ez ellen soha nem tett semmit, mindig egyedül hagyott a bajban, neki fontosabbak a barátnői a gyerekénél. Közeleg a karácsony, és én már nagyon félek,hogy megint depressziós leszek és valami szörnyű, visszafordíthatatlant művelek magammal. Nem bírom látni ezt a sok boldog embert magam körül, mert csak arra emlékeztetnek, hogy eddig mennyi mindenről maradtam le az életben, és még mennyi mindenről fogok. Ti mit tesztek, ha belülről ennyire üresnek érzitek magatokat? 21/L