Kit tartassz Magyarország legnívósabb előadójának/művészének?

Nehéz kérdés. Zenéről nehéz objektíven, elfogulatlanul beszélni. A nívó nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott zene neked személy szerint tetszik-e vagy sem. Az is kérdés, hogy a nívó és a közismertség mennyire választható szét, mennyire lehet nívósnak nevezni egy olyan zenészt, énekest, aki szélesebb rétegnek nem tud érthető üzenetet átadni, így nem válik közismertté. (A meg nem értett művész nem művész.) De a közismertség, popularitás sem jó mérce, mert az meg sokszor a színvonal hiányának velejárója.

Pl. akármennyire is zseniális zenésznek tartom Lajkó Félixet, akármennyire virtuóz módon bánik hangszerekkel, ha nem tudott közismertté válni, az azt jelenti, hogy valami hiányzik, széles tömegek számára az ő zenéje nem tűnik értékesnek. Hiába közismert ma mondjuk a Wellhello, hiába hallgatható és átélhető a zenéjük, de különösebb nívót nem üt meg. Vagy hiába volt régen közismert a Neoton Familia, hű de zseniális számokat nem csináltak, de olyan számokat igen, amit széles tömegek imádtak.

Aztán másik szempontból lehet, hogy van olyan zenész, együttes, akit bár objektíven nézve különösen színvonalas dalt nem alkotott, de mégis megkerülhetetlen, az egész magyar zenei életre gyakorolt hatása miatt.

Ha a régmúltba kell visszanézni, és azért valamennyire megmaradunk a közismertség kritériuma mellett, akkor egy raklap zenészt fel kell sorolni, akik valóban minőségi, és egyben közismert könnyűzenét készítettek, a teljesség igénye nélkül: Szörényi Levente, Koncz Zsuzsa, Bródy János, Presser Gábor, Sztevanovity Zorán, stb…. De más szempontból érdemes olyanokat is megemlíteni, akik egy rétegzenéből sikeresen csináltak populáris zenét, és szintén nem minőség nélkül, vagy egy olyan műfajba vittek bele valami extra minőséget, ami miatt ők váltak valamiféle nívóvá: Sebestyén Márta (Muzsikás Együttes), Nagy Feró, Pataky Attila (Edda), Földes László (Hobo), Kóbor János (Omega), Kaláka, stb…

Ha kevésbé a múltba kell tekinteni, én azért Ákost nem tudom kihagyni. Bár #3 szerint 20+ éve utánozza a Depeche Mode-ot, de ez így nem korrekt kép. Egyrészt a zenében mindenki utánoz, mindenkit, de én ezt inkább inspirációnak nevezném, a Depeche Mode is mások utánozásával gyűrt össze saját stílust, akiktől ezt összeszedte, azok is másoktól inspirálódtak. Ákos azért sokféle műfajon átívelte magát, termékeny előadó volt, és bár a zenéje sokszor üres lap, amire mindenki azt rajzol, ami neki tetszik, és ezért érzi sok ember azt, hogy az dalainak mély üzenete van, mintha neki szólna, holott a dalszöveg valójában nem mond semmi konkrétat, ezt mégis mesteri szinten csinálja, anélkül, hogy az ember észrevenné.

Lovasi Andrást is meg kell említenem. Részben egy olyan műfajt teremtettek a Kispál és a borzzal, aminek nem sok előzménye és nem sok követője lett, és ezt a műfajt sikerült sikerült az abszolút underground szintről a mainstreambe emelni, emellett igen sok kapcsolatot hozott létre a könnyűzenei életen belül is. Pl. Csík zenekar, Pál Utcai Fiúk, Quimby, Nemjuci, stb, akik aztán szépen szőtték is tovább ezeket a kapcsolatokat. (Lásd pl. Csík zenekar+Quimby, Csík zenekar+Presser, stb…)

De nem folytatom tovább, bizonyára van, aki jelentős, de elfelejteném felsorolni. Bizonyára van, aki nívós, csak az én zenei ízlésemtől annyira távol áll, hogy nem ismerem eléggé.

Még #2 listájához fűznék hozzá annyit, hogy bár pl. Ágnes Vanillát zseniális hangú énekesnek tartom és tetszik is a munkássága, nívós is, de valahogy vele is az a gond, hogy nem tud mindenkihez szólni, így hiába nívós, ha rétegzene marad. Péterfy Bori detto. A KFT már tartósabb sikereket ért el, nívós is, szeretem is, de valahogy bár rengeteg közismert és jó zenéjük van, valahogy mintha kevésbé élne a köztudatban ez a tény.

Nagyrészt #4 véleményével egyezek én is. Olyan nagyon sok van, akiknek "személyében, mondanivalójában, zenéjében vagy bármi másban megfogott valami", olyan viszont kevesebb, akikről úgy gondolom "a társadalmunk gazdagodott és fel is tudok nézni rá".

Valamikor úgy láttam, hogy Nagy Feró közreműködésével lett több zenekar, aztán a Kispálból szintén sokféle minden, úgyhogy nálam Nagy Feró és Lovasi elég kiemelkedőnek számít (azon túl, hogy jó zenét játszanak). Viszont a "társadalmilag hasznosba" sok minden belefér, és én fontosnak tartok akár egyetlen dalt is egy szinte ismeretlen bárkitől, így nehéz lenne felsorolni, rangsorolni meg sehogy se menne.

Külön szoktam választani az előadókat, szerzőket és a szerző-előadókat. Vannak most is jó előadók, akiket sokszor hallottam már, akiknek egyetlen dalát sem ismerem, és sosem mennék el a koncertjükre, de tudom, hogy ha egy jó szerzeményt kapnak, akkor az valószínűleg működni fog náluk. A szerzők kategóriát meg kicsit kibővíteném az olyan emberekre, akik tényleg tudnak előadókon keresztül is érvényesülni, vagy akiknek ebben a munkáját lehet értékelni. Novák Péter eszembe szokott jutni, mert azt hiszem neki is köze volt ahhoz, hogy egy ilyen műsort mint amilyen a Megasztár meg tudtam nézni valamikor, de biztos vagyok benne, hogy rengetegen vannak még a háttérben, akikről szintén nem tudok és lenne mit hozzá tenniük, ha engednék őket. Szerző-előadókat szeretnék látni leginkább, ha mostanában vannak ilyenek, azokra én is kíváncsi lennék! És itt most nem azokra gondoltam akiknek hivatásos szövegírók és zenészek segítenek megfogalmazni az érzéseiket. :D

Ha a legnívósabb az lenne akit én mondjuk szívesen megnéznék, akkor az a Beatrice nyolcvanvalahányban, meg a Kispál és a Borz kilencvenakárhányban. A többieken meg mind ott voltam.