Tényleg ilyen sz*r az első félév az egyetemen, vagy ez már nagyobb probléma?

Nem is tudom,hol kezdhetném az egészet,úgyhogy csak in medias res módon belevágok.Egy távolabbi,de jobb egyetemet választottam,emiatt kolis vagyok,viszont nagyon nem szeretem,amint tehetem,váltok majd.Nem szeretem,hogy a dekorálás nem megengedett,nincs egy rendes íróasztal sem a szobában,csak az emeleti tanulóban,illetve fürdő,konyha,és wc is csak emeletenként van.Sosincs csend,elég zajosak a „szomszédok”,a szobatársaimmal nincs különösebben bajom,bár néha elég zavaró,ha úgy érek vissza,ha az egyikük a barájával van itt,vagy felhozza,valamint hogy nekem folyton tanulnom kell(ene),őket viszont még sohasem láttam tanulni.Minden hétvégén hazamegyek,hiába 4 órás az út csak oda,egyszerűen szükségem van arra az 1-2 nap otthon létre.

Eléggé vegyesen állok a tárgyaimmal,valamiből meglesz az ötös is(nem sok ilyen van),vagy a hármas,míg másból remélhetőleg a kettes..Pl.a 2 kémiás tárgyammal sehogy sem állok,néha előszedem a villányis,mozaikos könyvemet,de annyi mindent nem értek,és ez még inkább elveszi a kedvemet,mindentől.Sajnos már a legelső hetekben sem tanultam órákról órákra,így elég sok mindent felhalmoztam/felhalmozok,így a vizsgaidőszaktól is eléggé rettegek..

Sokszor elgondolkozok azon,hogy jó döntést hoztam-e ezzel a szakkal(biológus),mert bár a szaktárgyaimat szeretem,meg tudom tanulni,addig mással kevésbé,vagy nagyon küszködök.Nem igazán tudom,mi akarok lenni,a mikrobiológia vonz,illetve az élettan,viszont a kutatás nem túlzottan.Illetve,hogy megérte-e ilyen messzire jönnöm,nem pedig egy közelebbi, de kevésbé jobb egyetemre,ahova be is járhatnék minden nap.Valamint eddig sem voltam egy társaság közepe típus,most viszont szinte mindig egyedül vagyok,pár szaktársamat ismerem csak,akikkel a ha közös óránk van,beszélgetünk,de ennyi,teljesen magam vagyok,a koliban még inkább.