Menő az aki programozó?

A csajok nem így működnek, s a pasik sem. Lassan 60 leszek, s rengeteg olyan párt ismerek, ahol egyik fél ideálja sem az, akivel tíz, húsz, vagy még több éve együtt él.

Pl. a csaj tini korában, s később is magas, szőke kék szemű férfit mondott ideálisnak. A boldogságot köpcös kopasz mellett találta meg.

A programozás egy szakma. Attól függően, kinek hol sikerül elhelyezkednie, lehet minimálbéres, s milliós jövedelemmel rendelkező is. Utóbbiból kevés van itthon.

Gondolkodása racionális, matematikai. Persze van romantikus programozó is, aki a munkája mellett rajong a (komoly)zenéért is.

A programozás egy szakma, vagy egy hobbi. Önmagában az ember érdeklődési körének, személyiségének, jellemének egy kis része. A nemek közötti vonzódás meg jó esetben a személyiség egészéből, az összképből fakad. Lehet akár rocksztár, ha buta vagy, unalmas, arrogáns, bunkó. Viszont lehet teljesen átlagos szakmád, hobbid, ha kedves vagy, van humorérzéked, tudsz beszélni.

Már régen megette a fene, ha valaki szakmát, hobbit az alapján választ, hogy az a csajoknak mennyire tetszik. Ez már egy gyenge jellemet takar, és ez lesz az, ami meg is fog mutatkozni a gesztusaidban, és a lányok többsége szemében ez nem jó tulajdonság. Meg nem is leszel jó benne. Ez a programozásra hatványozottan igaz. Ha nem a kíváncsiság, megszállottság miatt leszel programozó, nem önmagáért a programozásért, hanem valami külső ok miatt, mert mondjuk a csajoknak tetszik, vagy mert jól lehet vele keresni, akkor soha nem lesz belőled igazán jó programozó. Ha meg ez belső indíttatás, kvázi kényszer, hogy ebben elmélyedj, alkoss, megismerd a programozás rejtelmeit, akkor meg úgyis csinálni fogod, függetlenül attól, hogy kapsz-e érte pénzt, vagy tetszik-e ez bárkinek.

Egyrészt nincs „nagy Ő”. Nincs olyan, hogy „az igazi”. Olyan van, hogy két fél összecsiszolódik, kompromisszumok, alkalmazkodások árán sikerül együtt maradniuk, és kitartanak egymás mellett, és !valóban! szeretik egymást. Ez olyan dolog, hogy lehet, hogy mondjuk az én biciklim nem a legjobb a világon, de attól, hogy az enyém, megszoktam, sok élmény fűz hozzá, ragaszkodok is hozzá, és nem biztos, hogy csak úgy lecserélném egy kicsivel jobbra, amit újra meg kell tanulni. Nincs tökéletes ember, így tökéletes társ sem, a párkapcsolat tartóssága, vagy boldogsága nem ezen múlik. Ilyen szempontból mindegy, hogy neked jobban tetszenek úgy általában a szőke lányok, ha a párod barna, akkor még a barnaságát is szereted benne, és nem biztos, hogy tetszene szőkére festett hajjal.

> Csak van egy sztereotípia a programozókról, mondhatni a szakma hátránya hogy egész nap az irodában ül, és jobb esetben agyalsz is problémákon egész nap, ezért haza is viszed a munkád, mert szereted csinálni.

Kétségtelenül így van. Programozóként én is gondolkodom, sőt dolgozom is munkaidőn kívül is, akár este, éjszaka, vagy hétvégén is. De ez összeegyeztethető a párkapcsolattal, ettől még lesz időtök egymásra, elmenni moziba, sétálni, túrázni, nyaralni, stb… Nekem ez egyik párkapcsolatomban sem okozott soha gondot, pedig volt egy 7,5 évig tartó párkapcsolatom, meg most már lassan 8 éve vagyok együtt a kedvesemmel, meg voltak még futó kapcsolataim, de ez soha nem volt gond, és hogy történetesen programozó vagyok, az a kapcsolat szempontjából lényegtelen volt. Sőt egy párkapcsolat akkor lesz hosszútávon működőképes, ha a két embernek a munkaidőn túl is megvan a maga elfoglaltsága, érdeklődési köre, hobbija, akár a másiktól független társasági élete. Mert ha ez nincs meg, egy idő után nincs miről beszélgetniük. Ahhoz, hogy a két fél inspirálni tudja egymást a saját tapasztalataival, élményeivel, ahhoz kellenek azok a saját tapasztalatok, élmények. Sok párkapcsolat abban megy tönkre, hogy a munkán kívül mindig együtt vannak, nem éri őket igazán érdekes külső inger, így nincs mit megosztani a másikkal.

> mivel a programozók témáját csak egy másik programozó értheti meg

Ez is végtelenül egyszerű. Ha a párodat nem érdekli a programozás, akkor korlátozott mértékben beszélj róla. A programozó is ember, ugyanúgy van más érdeklődése. Pl. engem érdekelnek a klasszikus táblás játékok (sakk, gó, stb…), érdekel a filozófia, érdekel az általános politika, zenélgetek is hobbiként, néptáncos voltam, de elmélyedtem a szövés-fonás rejtelmeibe is, illetve szeretek sütni-főzni. Rengeteg dologról tudok mesélni, rengeteg területen vannak új meglátásaim, élményeim, tapasztalataim. Nem érzem szükségét, hogy a programozásról beszéljek, hacsak nem érzem azt, hogy a párom jelenlegi problémájához, gondolatához kapcsolódik valami a programozásból. De akkor is úgy beszélek róla, hogy egy laikus is megértse.

> mondhatjuk azt is hogy okosabb lesz, amitől kívülálló lesz egy idő után, és nem tud beilleszkedni a társadalomba

Nos. Tagja vagyok a Mensa HungarIQának. Nem csak intelligensnek tartom magam, de papírom is van róla. :-) Én fordítva látom. A Mensa tagok jó része igen nyitott bármilyen témára, érdeklődő, kíváncsi, szívesen kapcsolódik bármilyen témájú beszélgetéshez. Minél intelligensebb az ember, minél több tapasztalata van, annál nyitottabb, annál érdeklődőbb a világ bármilyen szelete iránt. Annál jobban meg tudja fogalmazni a gondolatait, képes olyan dolgokról is intelligens véleményt nyilvánítani, ami nem feltétlenül tartozik az érdeklődési körébe.

Persze ez habitus kérdése is, valóban el tud szigetelődni egy intelligens, vagy művelt ember, képes bezárkózni az elefántcsont toronyba. De egy alacsonyabb IQ-val rendelkező, átlag alatti műveltséggel rendelkező ember is el tud szigetelődni, mondjuk a focin kívül nehéz vele bármiről beszélgetni. Meg IQ-tól, műveltségtől függetlenül vannak, akik nyitottak, jó kapcsolatteremtők, ha történetesen magasabb az IQ-juk, vagy a tudásuk, attól még nem szállnak fel a magas lóra, nem nézik le azt, aki ebben rosszabb, mert tudják, hogy más tulajdonságokban viszont neki vannak hiányosságai, amiben a másik ember jobb. Pl. attól, hogy magas az IQ-m, vagy van valami műveltségem, attól a hibáimmal is tisztában vagyok, pl. tudok igencsak lusta lenni, tudok halogatni, néha eléggé impulzív vagyok, a kitartásom nem mindig elegendő, hogy amit elkezdtem, azt be is fejezzem. Ha valaki ebben jobb, arra felnézek, és elismerem. Nem gondolom, hogy bármelyik embernél jobb lennék. Bizonyos dolgokban jobb vagyok az átlagnál, bizonyos dolgokban meg nem. Nem nézek le senkit pusztán azért, mert az IQ-ja átlagos, vagy nem ismeri az ókori filozófiát. Ezek csak apró, és nem is biztos, hogy a legfontosabb részletei egy ember személyiségének, jellemének. Igen, büszke vagyok arra, amiben jó vagyok, az ember legyen is büszke arra, amije van, igyekszem a jó képességeimet, tudásomat jól kiaknázni. De ez nem jelenti azt, hogy másokat lenéznék, vagy érdemtelennek tartanám arra, hogy beszélgessek velük.

Én programozó vagyok. Az intelligencia hányadosom is jóval magasabb az átlagnál. Azért valamiféle – az átlagnál nagyobb – műveltséget is összeszedtem az évek során. De mindig is társasági ember voltam – ma is, mindig is több különböző közösség tagja voltam –, valahogy mindig a társaság magjához tartoztam, a párkapcsolataimmal sem volt különösebb probléma. Egy kicsit nehezen találom meg elsőre a hangot egy ismeretlennel, nem vagyok túl jó ismerkedő, de a kezdeti akadályok után a legtöbb emberrel jó és szoros kapcsolatot sikerült kialakítanom. Tehát ha úgy tetszik, itt vagyok, mint ellenpélda.