Mondtak már valakinek olyat vagy hasonlót, hogy azért nem kapja meg az állást, mert túlfegyelmezett stréber?

Hát ehhez tényleg nagyon szerencsétlennek kell lenni, hallod... Mondjuk az interjúztató is egy emeletes paraszt, egymásra találtatok.

Apa, tényleg növessz tököket. De legalább egyet...

Igen, lehet, hogy van a cégnek olyan elvárása, hogy a dolgozók bizonyos pszichológiai jellemzőket maguknak tudjanak. Az interjúztató lehet, hogy nem szimplán paraszt volt, hanem egy pszichológiai teszten estél át közben. Mondjuk arra voltak kíváncsiak, hogyan reagálsz olyan helyzetben, mikor elnyomnak, mikor stressz alatt vagy, mikor sértegetnek, mert esetleg a munkád során találkozhatsz ilyen helyzetekkel, és nem mindegy, hogyan kezeled őket. Sokféle reakció lehet:

- Nem szólsz semmit. Nem biztos, hogy jó, ha a munkáról van szó. Nem fogsz szólni, ha valami ötleted, kritikád lenne, mert tartasz tőle, hogy a többség nem osztja a véleményedet. Ilyen módon nem fogod a saját perspektívádat bevinni az egészbe. Ha ügyféllel szemben is így meghunyászkodsz, akkor nem tudod a cég véleményét átvinni. Nem mellékesen hosszútávon stresszes, depressziós, demotivált leszel, ami nem túl jó a munkáltatónak.

- Megsértődsz és kivonulsz a teremből. Megint nem jó, hiszen egy munkahelyen vannak feszültségek a kollégákkal, ügyfelekkel, ezt ott nem teheted meg. Nem csaphatod le a kagylót egy anyázó ügyféllel történő beszélgetésben.

- Felidegesíted magadat, és elkezdesz te is anyázni, beszólogatni? Természetesen ez sem jó, szintén érthető okokból.

- Esetleg valami poénnal élét veszed az egésznek, udvariasan, de határozottan visszautasítod a sértést, és rögtön megoldást keresel, átveszed a beszélgetés tematizálását, normális stílust erőltetve a másikra is? Szerintem ez a legjobb megoldás. Pl. a „növessz gerincet és varrass fel tököket” beszólásra lehetett volna olyan választ adni, hogy „Bár orvosi igazolást nem tudok hozni róla, de higgye el, hogy azon megfigyelésemet, mely szerint rendelkezem az Ön által hiányolt szervekkel, nyugodtan veheti biztosítéknak. Persze ez csak vicc volt, evidens, hogy mindezt átvitt értelemben értette. Viszont kíváncsi vagyok, hogy vajon miből gondolja azt, hogy ezeknek híján vagyok? Melyik mondatom, tettem volt az, ami alapján erre a megállapításra jutott?”.

A „Nálunk nem csak érdemi munka folyik, hanem kell egyfajta feloldottság. Ez tőled nem jött át. ”-ra azt kérdezni, hogy „Szóval nem kapom meg az állást?”, megint nem jó pont. Nem akartad megoldani, vagy megérteni a problémát, csak kizárólag a saját érdekedet nézted, és a saját félelmedre összpontosítottál. Nem a felvetésre, az elhangzottakra reagáltál, hanem önmagadra, és az interjúztató erre nem kíváncsi. Hogy megkapod-e a munkát, vagy sem, azt majd úgyis meg fogod tudni. Ennél jobb válasz pl., hogy „Valóban nem vagyok túl jó ilyen helyzetekben, idegen szituációban lehet, hogy tényleg feszengek, de ismerős környezetben jól oldódom.”. Vagy „Mi az oka annak, hogy ez a feloldottság kvázi követelménynek számít? Mennyiben befolyásolja ez a cég – benne az én munkám – produktivitását?”

Mindenesetre ha ez nem természetesen jön belőled, de a cégnek ilyen stílusú emberek kellenek, akkor ez nem a te céged, nem érezted volna jól magadat. Ha az interjúztatónak nem ilyen célja volt, egyszerűen csak paraszt volt, akkor sem. Ergo örülj, hogy nem ott fogsz dolgozni.

Még nem tapasztaltam ilyet, de lehetséges tényleg, hogy ezt egyfajta személyiségtesztnek szánták.

De akkor is eléggé tahóságnak tartom, de ilyenkor ha ilyesmi folyik, akkor ne légy rest, kérdezz vissza, hogy miből gondolják ezt, meg miért fontos ez?

Tőlem ilyeneket kérdezék:

Feleségül venném-e barátnőmet?

Hogy csajozom?

Én is izgulósabb ember vagyok egyébként.

Egyébként ne bánd, mert tényleg nem éreznéd ott jól magad.....

Hidd el nekem.....