Csak szerintem lenne a világ szebb emberek nélkül?

Egy bizonyos népsűrűség felett már nem feltétlenül érzi jól magát az egyén egy adott helyen. Valamint szüksége van az embernek arra is hogy egyedül lehessen amennyit csak akar. Illetve szükséges éreznünk azt hogy kellően nagy élettér áll rendelkezésünkre.

Falu széli szomszédmentes házban nőttem fel. A motorozásom leginkább abból állt hogy a szomszédos tanyavilágba kimentem a rokonomhoz aki erdő szélen lakott és önellátó volt. És ha éreztem ezt a szabadságot, a végtelen életteret akkor még a város is szebbnek tűnt ha utána felmentem. Ma városiként is sokszor megyek ki az embermentes természetbe, nagyon feltölt. Mert a lakótelepi zsúfoltságot magától értetődően hülyeségnek tartom.

Kitartás, haver!

Nagyon együtt tudok érezni veled. Gimisként én is mindig a 30 évesekkel találtam meg inkább a közös hangot, a saját korosztályommal csak számomra lényegtelen világi témákról tudtam beszélni. De van egy jó hírem: ahogy idősebb leszel, úgy egyre inkább meg fogod találni a hasonlókat. Persze nincsenek sokan, nehéz fellelni őket, de ha megismerkedsz velük, akkor érezni fogod: van értelme az életnek.

Én nagyon nagy szenvedésként éltem meg a gimnáziumot - valószínűleg hozzád hasonlóan érettebb voltam a korosztályomnál -, de tizenkettedikre azért már jóval jobb volt a helyzet. Érettségit követően pedig pláne.

Öngyilkosságra ne gondolj, kérlek. Helyette próbálj meg értéket teremteni, sportolj, találj jó hobbit. Az osztálytársaidat pedig ne vesd meg. Neked nem kell piálnod meg fűvezned, de azért néha egy sőr velük nem árt, igényed van a szociális életre.

Magyarországon 20 percenként követ el valaki öngyilkosságot, ezzel a statisztikával élmezőnyben vagyunk. Te ne légy a statisztika része!

Ezt nehéz érvekkel alátámasztani, de megéri küzdeni. Éld túl a hétköznapokat, találj minden napban valami jót, aztán idővel nagyon jó lesz. Ha majd lesz barátod/barátnőd, hozzád hasonló barátaid, akkor már nem fog érdekelni, milyen szar volt kilencedikben. Ha csak 20 évesen, akkor 20 évesen, de jobb lesz.

Én nagyon utáltam tinédzser lenni, szóval teljes mértékben tudom, hogy min mész keresztül. Ha én túl éltem, akkor Te is túl fogod. Büszke vagyok rá, hogy túléltem, Te is az leszel.

21/F