Ki Máté, Márk és Lukács a Biblia Új szövetségi részében?

Máté Jézus tanítványa volt.

Lukács Pál apostol tanítványa volt. Pál nem Jézus tanítványa volt, de a Biblia szerint a damaszkuszi úton megjelent neki Jézus, és ő megtért, kvázi 13. apostolként szokták emlegetni.

Márk Pál, majd később Péter apostol munkatársa volt.

János Jézus tanítványa volt.

> de honnan tudnak azokról a dolgokról amik Jézussal történtek

Lukács és Márk esetén mondjuk úgy, hogy volt fülük. Ismerték Jézus tanítványait, vagy a tanítványok tanítványait, így ismerték Jézus történeteit.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Eddig az egyházi értelmezés. A tudományos értelmezés szerint az első írott evangélium Márké volt, a többi evangélium később keletkezett, pontosabban később vetették papírra, az eredeti szerzőjük nem az, akiről elnevezték, akinek a szemszögéből mutatták be Jézus életét, tanításait. Jézus tanítványai nem leírták a történeteket, hanem beszéltek, tehát szájhagyomány útján terjedt a kereszténység, bene Jézus tanításaival, életével. Hogy ezen mennyit torzítottak, mennyit tettek hozzá, vagy hagytak ki a közbenső láncszemek, az kérdés tárgya lehet. Léteztek más – apokrif – evangéliumok is, részben, vagy teljesen eltérő tannal, értelmezéssel. Ezeket a kanonizálással kigyomlálták a kereszténységből, és azt a négy evangéliumot tartották meg, amelyek javarészt hasonló értelmezésben tárgyalták Jézus életét, tanításait.

Lásd:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Valójában az I. században a Jézusról szóló tanok és Jézus tanításai elsősorban szóbeli úton, szájhagyomány formájában terjedtek. Ezekhez ráadásul sokféle értelmezés is társult. A korai őskereszténység teológiailag-dogmatikailag nyitott, diverz, spontán terjedő és fejlődő szellemi áramlat volt.

Később ezeket a tanításokat többen lejegyezték, nyilván mindenki kicsit különböző formában, de a fő motívumok ismétlődtek. Nemcsak 4 írott evangélium volt, hanem sokkal több, ezeket később a constantinusi fordulat után szelektálták a szerint, hogy melyek vágtak össze a birodalmi államvallás érdekeinek megfelelő értelmezéssel.

A leírt evangéliumok szerzősége sok esetben tiszteletbeli is lehetett, nem szabad a mai szerzői jogoknak megfelelően értelmezni ezeket. Nem feltétlenül az írta teljes egészében akinek a neve szerepel a művön. Lehet, hogy valóban a megnevezett személy kezdte összefoglalni szóban vagy írásban amiket maga is esetleg több forrásból hallott a korabeli gyülekezetekben (egy részét esetleg közvetlenül Jézustól vagy az apostoloktól, apostolok tanítványaitól vagy általuk megbízott hetvenektől és azok tanítványaitól), de könnyen lehet, hogy már tanítványai, segítői fejezték be.

Máté, Márk, Lukács evangéliuma sok közös forrást használhatott, ezek a szinoptikusok.

János evangéliuma más felfogású, más stílusú és részben más tartalmú.

Ez a 4 evangélium amit a katolikus római birodalmi kereszténység kanonizált és a nevezett szerzőknek tulajdonít.

Jakab, Tamás, Fülöp, Péter, Nikodémosz, Bertalan, Gamáliel, Júdás, Mária, Márkion, Apellész, Bardeszánész, Baszileidész evangéliumait (...), valamint számtalan nem szerzőnévvel jelölt evangéliumot ismerünk még amelyeket a korai időkben ismertek, használtak a különböző iskolákhoz tartozó keresztény gyülekezetek, de amelyeket később apokrifnek vagy pseudoepigráfnak nyilvánított a birodalmi államegyház és tiltotta olvasásukat.

Ez azonban nem sokat jelent, mert a birodalmi államegyház a középkor folyamán magának a kanonizált bibliának az olvasását is megtiltotta a laikusok számára, de a klerikusoknak is csak kivételes esetben elöljáróik engedélyével tették lehetővé (Toulousei zsinat határozata 1229).