Az igaz hogy ami a legtöbb örömet adja, az adja a legtöbb bánatot is, vagy csak én tapasztaltam?

Pálinkától bánatos én még nem voltam.

Állítás megcáfolva.

Inkább úgy szoktak fogalmazni, hogy ami a legtöbb örömet okozza, annak az elvesztése adja a legnagyobb bánatot is.

De tudok ellenpéldát felhozni pro és kontra is, az egyszerűség kedvéért igen profán példák lesznek.

1. Anno gyerekként kaptam egy Commodore 116-os gépet. Akkor nagyon boldog voltam, sokáig volt sok öröm forrása, hogy volt. De szép lassan eljárt felette az idő, és bár 15 év után még mindig működött, már volt egy új számítógépem, így mindenféle könnycsepp nélkül dobtam ki a kukába.

2. Anno kaptam egy inget. Nem tetszett különösképpen, de azért hordtam, és idővel egyre jobban ha nem is megkedveltem, de megszoktam. Mikor elszakadt, akkor sokkal jobban bántam a dolgot, mint amennyire örültem annak, hogy megkaptam, és hogy birtokoltam.

A dolognak annyiban mégis lehet alapja, hogy a boldogságunk nem az állapotunktól függ, hanem az állapotunk változásától. Akinek a fizetését 130 000 Ft-ról 150 000 Ft-ra emelik, az boldog. Akinek évek óta 150 000 Ft a fizetése, az annyira nem örül. Akinek 180 000 Ft-ról csökkentik le a fizetését 150 000 Ft-ra, az meg elég keserű szájízzel veszi ezt tudomásul. Tehát nem az a lényeg, hogy 150 000 Ft-ot keresel, nem ez adja a boldogságot, hanem a változás, hogy az +20 000 Ft-ot, ±0 Ft-ot, vagy -30 000 Ft-ot jelent. Ergo ha emelik a fizetésedet 20 000 Ft-al, majd fél év múlva csökkentik ugyanannyival, akkor kvázi egyensúlyban áll az öröm a bánattal.

Annyiban viszont nem igaz, hogy a változás hatása idővel elmúlik, a dolgok értéke a szemünkben megváltozik. Egy friss házas ugyanannyira boldog, mikor házasodik, de ugyanolyan boldog is tud lenni, ha 10 év múlva elválik.

Persze ezek profán, anyagi jellegű példák voltak, de rá lehet ezt húzni minden más dologra, szerelemre, sikerre, egyéb nem anyagi természetű dolgokra, a legprofánabbtól a legnemesebb dolgokig mindenre.

Úgy van. Egyetlen forrásból merítjük az örömet, s a bánatot. Ezért félünk a boldognak lenni, mert nagyon tisztában vagyunk ezzel.

Ha kanalazunk az öröm forrásából, az alján bánat van. Nem lehet tenni ellene, ez az élet rendje.

Példa: Szerelem,Házasság.

Az egyik meghal, özvegy lesz, s ott a bánat.