Ki szereti a matekot vagy ki szerette?

Én mindig is szerettem a matekot, mert soha nem kellett tanulnom. Mindig elég volt, ha órán odafigyeltem és megértettem. Tudom, hogy nem mindenki van így vele és személytelenül nyilván nem egózni akarok, de ha az ember átlátja az összefüggéseket, akkor baromi egyszerű. Ugyanaz a gond vele, mint a fizikával, de a fizikával jobban lehet szemléltetni. A tanárok nem az összefüggéseket és a logikai gondolatmenetet tanítják, hanem elmondják, hogy ez így van, az meg úgy és magold be. A legegyszerűbb példa:

1. Ahogy egy rossz tanár tanítja: A nyomás jele: p, mértékegysége: Pa (Pascal), és a kifejtett erőt osztjuk a területtel.

2. Egy jó tanár elmagyarázza, hogy minden fizikai mennyiséget úgy számolunk ki, hogy amivel egyenesen arányos, az számlálóba kerül, amivel fordítottan arányos, az nevezőbe. Ha két fizikai mennyiség ugyanoda kerül, akkor azokat összeszorozzuk, ha számlálóba, vagy nevezőbe nem kerül semmi, akkor oda egyet írunk. Elmagyarázza, hogy a nyomás mértékegysége valójában Newton/négyzetméter, de erre kitaláltak egy új elnevezést, a Pascal-t. Értelemszerűen ha nagyobb erővel nyomod, akkor nagyobb a nyomás. Ha nő az egyik, nő a másik. Egyenesen arányosak, tehát az erő a számlálóba kerül. A nyomott felület ha nagyobb, akkor a nyomás kisebb. Ha ugyanakkora erővel kisebb felületet nyomunk, akkor nagyobb lesz a nyomás. Kisebb felület, nagyobb nyomás, nagyobb felület, kisebb nyomás. Fordított arányosság, tehát a felület a nevezőbe kerül. Így lesz erő/felület.

Ha egy autó sebessége 10 m/s és ezzel az állandó sebességgel halad 15 másodpercig, mekkora utat tesz meg? Ha a sebesség nagyobb, nagyobb a megtett út is. Egyenesen arányos, tehát a sebesség a számlálóba kerül. Ha több az idő, több a megtett út, ez is egyenes arányosság, tehát az idő is a számlálóba kerül. A nevezőben nincs semmi, akkor oda egyest írunk és máris megkapjuk, hogy v*t/1. Ha egyel osztasz valamit, akkor önmagát kapod, tehát marad az, hogy v*t.

Ez két nagyon egyszerű képlet, de ezzel mindent ki lehet logikázni nagyjából. Van egy-két olyan dolog, amit nem, mert mondjuk nem teljes egyenes arányosság van, de a lényeg, hogy ezeket az egyszerű összefüggéseket kéne megtanulni és akkor nem csak be kellene magolni, hanem értenék a diákok és lenne logikájuk és legközelebb már maguktól is végig tudnák gondolni így. Ugyanez a matematika is. Az összefüggéseket kellene elmagyarázni, nem tényszerűen közölni. Minimális olyan szabály van, amit be kell magolni, a legtöbbet meg lehet érteni.

Én szerettem kicsi első osztáyltól, mert az egyetlen olyan tárgy volt, amit nem kellett tanulnom sosem, mindig 5-ös voltam.

(Na jó, egyszer hatodikban volt egy 4-es dolgozatom, de egyébként sosem.)

Mondjuk 3-4-ben nem szerettem, mert pokoli lassan haladtunk, és unatkoztam.

Nincs fehér köpenyem, nem vagyok gépész, és nem hordok bölcsésztarisznyát. A világ egyik „legszebb” és legnehezebb nyelvét beszélem, és rajtam kívül még több millióan értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: parciális differenciálegyenletek.

Büszkén gondolok az analízis vizsgáimra, és arra hogy mindegyikből legalább három volt. Szeretem a hiperbolikus geometriát, a Cauchy eloszlást, a másodrendű felületeket, a standardizálást. Az legkedvesebb számaim: pi; e; i; 0 és 1. Itt tanítok az ország szívében.

Ha akarnánk, akkor már régen lehetne atombombánk. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy a kettes számrendszert is mi találtuk fel. A diákok megbuktatásában mi vagyunk a császárok, és a híresztelések ellenére a matekot igenis meg lehet tanulni!

MATEMATIKA, én így szeretlek! MATEMATIKA, jobb veled a világ!