Kiégtem volna, vagy ez csak átmeneti?

Üdv.

Pár kérdést láttam már hasonló témában, viszont mind különbözött az én problémámtól egy kissé.

Régóta 'foglalkozom' írással, és komoly céljaim vannak vele. Számtalan novellát, és verset alkottam már, amikre mondhatni büszke vagyok. Különböző pályázatokon is részt vettem már.

Egy ideje viszont, úgy érzem kiégtem. Leülök, előveszek egy lapot, tollat fogok a kezembe, mert úgy érzem 'igen, ezt le kell írnom'. Aztán csak ülök a papírra meredve, és semmi.

Úgy érzem, mintha a világ minden gondolata a fejemben cikázna, és képtelen vagyok csak egyet megragadni, hogy lapra vessem. Ha mégis eljutok odáig, hogy szavakat kezdek lekörmölni, és úgy érzem végre sikerül, egyszer csak, mintha lecsapnák a biztosítékot a fejemben. Abbahagyom. Megállok. Visszaolvasom mit írtam, és egy értelmetlen szóhalmaz tekint vissza rám.

Ez lassan egy éve tart.

Ez csak egy átmeneti állapot lenne, vagy ez a pályafutásom vége?

Nem erőltetem az írást. Nincs olyan, hogy leülök, és 'jó, akkor most írni fogok'. Megvárom, míg egy gondolat beférkőzik a fejembe, és csak miután alaposan átgondoltam, aztán nyúlok laphoz. Ez lenne a gond? Talán erőltetnem kéne?

Ahogy elkezdek írni, nem tudok egy gondolatot megtartani. Több millió zakatol a fejemben, és képtelen vagyok koncentrálni.

Sajnálom, ha kusza lett, de mostanában tényleg meggyűlik a szövegalkotással a bajom.

Ha valakivel volt hasonló, vagy épp ilyesmin megy keresztül, megköszönném ha pár szóval is, de megpróbálna segíteni, vagy elmondaná a saját véleményét, hogy szerinte mi lenne segítségemre.