Úgy érzem elveszítem a lábam alól a talajt, minden összeomlik körülöttem. Mit csináljak?

Sosem vagyok elégedett, mindig a rosszat látom mindenben. 20 éve küzdök a párkapcsolatommal, az anyagi gondokkal, munkahelyi problémákkal, de mindig optimista voltam, hittem benne, hogy jobb életem lesz egyszer. Elmennek felettem az évek, és nem találom a megnyugvást, a harmóniát. A párommal nagyon nehéz, rengetegszer csalódtam már benne, de nem tudtam elszakadni tőle, mindig megbocsájtok. A gyerekem felnőtt, lassan a saját lábára fog állni, nyelveket beszél, érzem, hogy nem fog az országban maradni, de a kisebb sem itthon képzeli el a jövőt. Pedig ők tartják csak bennem a lelket. Ki szeretnék törni ebből, szeretnék elmenekülni messzire, de ezt egy anya nem teheti meg. Imádom a gyerekeimet, a páromat is szeretem, de a szívem mintha ketrecbe lenne zárva, 20 éve ragaszkodom egy olyan emberhez, aki ezt nem érdemli meg. A szétválás lenne a legésszerűbb számomra, de nem tudom meglépni, irigylem azokat, akik tovább tudnak lépni, és egy új kapcsolatban keresni a boldogságot. így viszont úgy érzem elvesztegetem az életem, és boldogtalan maradok