Kérlek titeket, adjatok valami tanácsot! Mit tegyek?

Sziasztok. A történet az, hogy egy napon rámírt a bátyám, akit évek óta nem láttam, hogy hazajött külföldről és Pesten van. Örültem, mivel én is Pestre költöztem, mikor betöltöttem a 18. évemet. Azt írta, hogy találkozzunk. Kiderült, hogy sz*rban van és nincs hol laknia. Nem is gondolkodtam, hanem kivettrm neki egy szobát egy munkásszállón, ahol én is épp laktam. Egy hét után kitalálta, hogy menjek vele Németországba, mert itt jól élt és jó kapcsolatai vannak. Nem igazán volt kedvem, de belementem, mivel örültem a bátyámnak, hogy ismét itt van. Aznap elindultunk, bíztam benne. Győrben voltunk már, mikor csörgött a telefon, hogy kezdthetek dolgozni egy étteremben, mint mosogató. Nem volt munkám, semmim csak egy kis férre tett pénzem, amiből neki fizettem ki a szobát. Egy fillér nélkül, váltó ruha és egyebek nélkül érkeztünk meg Hamburgba, ahol Ő 3,5 évet élt. Ekkor benyögte, hogy nincs képe bárki elé oda álni akit ismer. Ez volt Januárban. Egyre jobban leamortizálódtunk, elhagytam az okmányaim Berlinben és hajléktalan szállón alszunk. Úgy szerzek pénzt, hogy üvegeket gyűjtök reggeltől estig. Összejön 10-20 euró egy nap. Itt a probléma. Ennyi idő alatt össze tudtam volna gyűjteni kb. 1000-1500 eurót és hazamenni. Nagyon haza vágyom. Egésznap megyek mint a gép, azért a kis pénzért. De Ő nem. Sétálgat, nézelődik, alszik a parkban és ha megtalál kér pénzt, hogy egyen. Ennyi amit csinál. Vettem neki ruhát, egy hétig gyűjtöttem szinte megállás nélkül, hogy emberi formát öltsön. De Ő meg nem zuhanyzik egy hétig, elszakadt a nadrágja 3 nap után. Ahogy építem, úgy rombolja magát. Teljesen elment az életkedvem. Mindent megteszek, hogy neki jó legyen és én meg egyre rosszabbul vagyok. Simán helyrehoznám az életemet max egy hónap alatt. A barátaim nagyon várnak haza és mindenben segítenének, még munka terén is. De itt van Ő. Nincs szivem itthagyni a szarban, de kevés vagyok hogy két életet tegyek helyre egyszerre. 19 éves vagyok. A bátyám 40 éves. Ez szerintem nem korrekt így. Semmit nem tesz, hogy jobb legyen csak siránkozik. Mit tegyek szerintetek? Önzőség, ha útnak indulok nélküle? Hisz Ő a bátyám. Segítsetek könyörgöm, mert jelen pillanatban teljesen megtörtem. Feladtam mindent. Nem megy! A saját életem meg tudnám javítani. De a kettőnkét egyszerre, nem tudom. Kevés amire képes vagyok. Kérlek titeket, hogy valami segítséget adjatok, abban, hogy miként döntsek.

Köszönöm előre is.