Mi olyan jó abban hogy mezítláb vagy?

1, szeretek természetközeli állapotban lenni;

2, szeretem, ha a lábamat vizslatják.

Hogy érzed a talaj apró göröngyeit a talpad alatt. Hogy azokat az izmaidat is használod amit a cipőben nem, hogy használod a lábujjaid.

És amikor sétálsz a fűben, az valami fantasztikus erzes. Azt éreztem, hogy igen, eredetileg erre van kitalálva a lábam. Amikor megszagolod és a lábad fű és virág illatú.

Sokkal közelebb érzem magam a valósághoz. Sok a bejövő inger, ami folyamatosan ér. Felszabadító érzés tud lenni. Aztán ott van még az is, hogy meg merem tenni, míg mások félnek ettől, különböző okokból.

Nem kérdezted, de van persze árnyoldala is. Többet kell lefele figyelnem, hogy ne lépjek olyanba, amibe nem kéne, s ez elvonja a figyelmem egy részét mástól. Nem minden inger esik jól, egy nagyon forró járda nyáron például nem kellemes. Több időt kell töltenem a lábam ápolásával is, amit fordíthatnék másra.

Nem értem azokat, akik oda-vissza győzködik a többi embert a témában. Aki több örömet talál benne, mint kellemetlenséget, az csinálni fogja, aki fordítva, az meg nem. Nem kényszer, hacsak nem vagy nagyon szegény, de azt hiszem, mi itt nem erről beszélünk, hanem arról, ha valaki önként van mezítláb.

Az egyszerűség.Tudni lenni és lenni valami nélkül(jelen esetben lábbeli nélkül).

Mindent tudni kell nélkülözni,amennyire lehet.Minél kevesebbel élni.

Persze a mezítláb járás egészséges is,megfelelő talajon és megfelelő hőmérsékketi viszonyok közepette.

Én ezért szeretem.