Szerintetek, a Titanic katasztrófa bekövetkezésekor, miért nem próbálkoztak azzal, hogy át és felmásszanak, magára a jéghegyre?

Érdekes, hogy arra senki sem gondolt, hogy a jéghegy nagyobb része a víz alatt található, mivel nem a víz felszínén úszik, hanem a vízben lebeg, ergo csak épp egy pici látszik ki a vízből... Arról nem is beszélve, hogy nem egy vízszintes "talajról" van szó, hanem nyilvánvalóan egy teljesen változó felület, ami semmiképp sem alkalmas a rajta való megálláshoz vagy ráfekvéshez csak...

Arról nem is beszélve, hogy csúszós mivel jég...

Tehát kicsi és egyenetlen felületű, csúszós és k..va messze is volt már valószínűleg...

A filmet is csak elképzelték, nem a valóság pontos mása.

Arról nem is beszélve, hogy egyikőnk sem volt ott, nem láttuk mi a helyzet a valóságban.

Szerintem itt le is zárhatjuk az okoskodást.

Éjszaka volt, amikor látni is alig lehetett bármit.

Ez még nappal is nehéz lett volna... ráadásul úgy képzelték, hogy hajó nem süllyed el.

Azon kívül, mivel a jéghegy alulról olvad, ezért szeret felborulni. Különösen, ha még vannak is rajta.

" Nem borul az olyan könnyen. "

Nem érted: ALULRÓL olvad.

Kiolvad az alsó része, aztán szépen felborul.

Valami kisgyerek lehetsz. Rendesen fel sem merülne benned ilyen kérdés.

Engedjük meg a vicc kedvééért, hogy a jéghegy elérhető közelségben van.

Azt nem tudjuk, milyen alakú volt az, amelyiknek a hajó ütközött, de itt láthatsz képeket:

[link]

Hova és hogy lehetne felkapaszkodni? Mutass nekem akár egyet is!

Más!

Az utasok egy része kő kazdag emberek, akik nem olyan tornagyakorlatokon nevelkedtek, mint csónakból jéghegyre mászás. Egy kisebb hányaduk nyomornegyedek elgyötört, éhes polgárai, akik az USA-ba mentek volna munkát keresni. Nekik meg az éhség miatt volt gyenge fizikumuk.

Vicc ez a jéghegyen üldögélés.

Mentőcsónak csak az utasok 57%-ra lett volna elég. A személyzet nem volt kiképezve a használatukra. Nagy volt a fejetlenség, káosz, s a meglévő kapacitást is elpazarolták azzal, hogy jóval kisebb utasszámmal engedték le őket.

Azt se felejtsd el, hogy az idő az ütközés és az elsüllyedés között csak fűtött szobából tűnik soknak. A hajót mindenki elsüllyeszthetetlennek tudta. Az utasok éppúgy, mint a személyzet. Eleinte nem is gondoltak evakuálásra. És a bálozó, kapatos úri közönséget sem lehetett azonnal indítani, amikor már a legénység tudta, milyen nagy a baj. Sok idő elment vele.

Meg azzal is, hogy a családtagok nem akarták elveszíteni egymást. Gondolhatod, nem egyszerű közölni egy asszonnyal, hogy ő és a gyerek mehet a csónakba, férje pedig süllyed a hajóval. Újabb időveszteség.

A baleset idején mondhatni csúcsforgalom volt arra. Számítani lehetett arra, hogy a segélyhívást veszik közeli hajók, s oda sietnek segíteni.

Végül: Ha mindenkit ki is pakolnak egy arra járó, csodás módon lapos jéghegyre, mi a nyereség?

A vízbe ugrók, esők kb. 4-5 percet éltek, a jégen üldögélőknek meg lehetett volna még egy negyed óra, szerencsés (?) esetben egy egész)

A Titanic 2.20-kor merült el teljesen. A Carpatia a csónakokból az utasokat, 4.15 és 8.00 között szedte fel.

Addigra a jégen mindenki megfagyott volna.