Szerintetek van úgy értelme élni, hogy az ember tudja, hogy sosem lesz normális élete?

Így, különösebben tényleg nincs értelme élni, viszont amennyiben találnál magadnak VALAMI ÉLETCÉLT, akkor már más volna a helyzet...Próbálj EBBE AZ IRÁNYBA elmozdulni...Azért én nem hiszem el, hogy NE LENNE SEMMI OLYAN TEVÉKENYSÉG, amiben örömödet lelnéd...

Aztán szükséges dolog neked EMBEREK KÖZÖTT élni örökösen? Vagy azzal foglalkozni, hogy ki fogad el és ki nem, aztán ez alapján dönteni az életed értelméröl??? Ne bolondozz már kérdező...Az, hogy van-e értelme az életednek, avagy nincs, az NEM AZ EMBEREKHEZ VALÓ VISZONY FÜGVÉNYE AUTOMATIKUSAN...Most csodálkozni fogol, de nálam pl. pont fordítva van a dolog...ADDIG ÉRZEM JÓL MAGAMAT, ameddig emberek társaságátol minnél messzebb vagyok...Pl. amikor olvasok, kirándulok, filmet nézek, magamban filozofálgatok...És az emberi társaságban eltöltött időt csak úgy fogom fel a leggyakrabban, mint holmi megkerülhetetlen, szükséges rosszat...Ha ÖRÖKÖSEN emberek társaságában kéne élnem, azt hiszem az én életkledvem is hamar elillanna...Próbáld meg úgy szervezni az életedet, hogy olyan tevékenységekben leld örömödet, amihez nem kell emberi közösség...