Milyen? őszinte válaszokat várok!

Eltűnt minden, mi olykor

Szép volt, s az intő jel a viharban,

Mi elhunyt.

Bánatomban remegő kézzel nyúlok feléd,

Áhítatos tekinteted, oly csodaként hallgatta a zenét,

Mit adott a természet,

Mit adott a létünkben nyugvó kis angyal,

Ki ha kellett félő hanggal is, de megvédett.

S ez lett belőlünk, két harcos,

Örökre szanaszét,

A Láthatatlan vak erdőben élt,

Karcos kardjaink egymásba fonódva,

A szerelem szép zálogaként.

S még él, lát, érez,

Vesznivaló mind, anélkül , ki iránt érzett

Szeretet, mulandó. Ezek voltunk mi, két harcos halandó...