16 éves lány vagyok és nagyon fucsa gondolataim vannak. Mi lehet velem?

Ezen én is elgondolkoztam már ezerszer. Kiskorúként rettegve éltem át egy-két születésnapomat tudván öregebb lettem és közelebb vagyok a véghez. Erre egyszerűen nincs válasz. Talán csak a sötétség van halál után. Vannak akik a reinkarnációban hisznek. Hallottam olyanról is, hogy valaki műtét közben látta saját magát ahogy újraélesztik.

Ne aggódj, később te is megbékélsz majd a gondolattal. Én elfogadtam már. Egyetlen félelmem, hogy az emlékeim és minden érzésem ezzel együtt el fog veszni. Az egyáltalán nem érdekel hogy fáj vagy nem. Vagy hogy mi lesz a cuccaimmal...

Próbálj meg ne erre gondolni! Egyébként is, ha örök élet létezne, akkor minden értelmetlenné és értéktelenné válna! Szerintem úgy tökéletes hogy nem tudjuk mi történik halál után. Mert ha biztosak lennénk, akkor is ugyanaz lenne amit mondtam, valószínűleg nem lenne olyan értékes az ÉLET! Remélem segíthettem.

Jó éjt! :)

Az ateista világkép azt mondja, amit leírtál. Persze a különböző vallások általában foglalkoznak ezzel a kérdéssel, minden vallás ad valami képet a halál utáni létezésről, hogy milyet, az az adott vallástól függ, de legtöbbször számon tart valami olyat, ami a halál után tovább él (hallhatatlan lélek).

Az élet élni akar. A halál nyomasztó egy élni akaró ember számára, pont ezért megpróbál vele nem foglalkozni, megpróbál úgy élni, mintha nem lenne halál.

Pedig ha jobban belegondolsz, a halál ad keretet és értelmet mindennek, amit teszel. Ha örökké élnél, mi értelme lenne bármit tenned? Hiszen megteheted később is? Minek bármit tenned, hiszen elenyésző tett lenne az egész örök életedhez képest. Bármilyen nagy erőfeszítést teszel, bármilyen hosszú ideig csinálsz valamit, az örökkévalósághoz képest csak elenyésző, láthatatlan porszem. Véges időnk van, pont ezért értékes egy év, egy nap, egy óra, egy perc. Nagyon nyomasztó lehet örökké élni. Az örökké azért hosszú idő, a legtöbb részében iszonyatosan unatkoznál.

Lehet persze a kettő között is egy állapot. Mondjuk ne éljünk örökké, csak tízezer évig. De hidd el, akkor megint máshogy tekintenél az időre, ugyanolyan szűknek tűnne, mint most szűknek tűnik mondjuk 70 év. És hidd el, van elég időd. Ez főleg akkor érezhető, mikor sorban állsz, vagy várod a buszt, mert az előző az orrod előtt megy el. Egy óra is iszonyatosan sok idő, nem még 70 év.

Tehát: Használd ki az idődet. Szókratész mondja: filozálni annyi, mint élni tanulni, élni tanulni annyi, mint halni tanulni. Ha minden napodat úgy tudod eltölteni, hogy az hasznosan telik, mintha életed utolsó napja lenne, amit nem pazarolhatsz el, ami után nem hagyhatsz adósságot, hátralékot a következő napra, hónapra, évre, ha így telik minden napod, akkor bármikor felkészült vagy a halálra. De akkor minden napod helyesen, tartalmasan telik el. Ha így élsz, az maga a bölcsesség.

De közelítsük meg máshogy a témát. Attól, hogy valami – akár te – múlandó, attól értelmetlen lenne? A legtöbb dolog múlandó, egy zene, egy torta, egy adott esemény, mondjuk egy első csók, egy érettségi megszerzése, stb… Oké, ezek persze rendszerint azért vissza-visszatérő dolgok az ember életében, de ha valami csak egyszer történik meg, akkor is lehet értelmes, jó, számodra kedves. És minden hat valamire. Lehet, hogy egy nyaralás egy adott helyen benned mély emlékeket hagy. Lehet, hogy soha többé nem fogsz oda visszatérni, soha nem fogod ugyanazt az emléket újra átélni jelenként, de ettől még kvázi hallhatatlanná vált az a dolog, mert rád hatott, te emlékszel rá.

Te sem múlsz egy nyomtalanul. Van valami, amin változtatsz. Ezek lehetnek kis dolgok, nagy dolgok, van, aki csak pár csavart ad a világhoz, van, aki egy relativitáselméletet, de a kis dolgok is fontosak. Te nem csak önmagad vagy. Te valamit megtanultál a világból, a szüleidtől, a tanáraidtól, a barátaidtól, a korodtól, és ebből valamit továbbadsz, a gyerekednek, a barátodnak, aki ettől esetleg megváltozik. Lehet nem nagyon, de sok kicsi sokra megy. Lehet, hogy a neved nem marad fenn több száz évig, de minden változás tovább folytatódik, aminek részese voltál. Láncszem vagy egy az időn áthaladó láncnak, márpedig egy láncban minden láncszem fontos, mert annak hiányában nem beszélhetnénk láncról.

Tehát ami múlandó, az attól értékes, hogy múlandó, így ellenére értékes, hogy múlandó. Élsz. Élvezd, használd ki okosan, oszd be, örülj neki. Ne félj a haláltól, mert a félelem csak elrontja az odáig vezető utat, mert a félelemre fogsz koncentrálni, ahelyett, amit itt és most tehetnél, átélhetnél. Márpedig teljesen felesleges olyan dolgon rágódni, ami elkerülhetetlen.

Megtetted az első lépést, hogy hívő legyen belőled.

Most két lehetőséged van:

- a mesékbe menekülsz. Erre ott van bármelyik egyház vagy szekta, akik tárt karokkal segítenek neked.

- tudomásul veszed, hogy az életednek egyszer vége van, és levonod a következtetéseket. Például azt, hogy gyereket nevelsz majd, aki tovább viheti a vérvonalad és a szellemedet (ha úgy neveled).