A középkorban csináltak valamit a nők méhével, hogy ne legyen gyerekük?

Nem, ey középkori sebész ilyen kockázatos beavatkozást nem vállalt. A császármetszés szerepe az volt, hogy a trónörököst a világra segítsék és legyen, a királyné ment a levesbe, a király nézhetett új asszony után. Gondolt de, III. Béla felesége, Chatillon Anna is belehalt a szülésbe, mint ahogy Mátyás neje, Pogyebrád Katalin is. A méhez egy középkori orvos nem nagyon tudott nyúlni. A farfekvéses baát a rendkívül rutinos bábasszonyok kemény munkával kétharmad részben meg tudták fordítani, ha nem sikerült, közölték a férjjel, hogy vagy leszúrja most az asszonyt, vagy két napig agonizál, ivérzik, és úgy hal meg. nem voltak egyszerű idők ilyen szempontból.

A megfogant gyerekeket, ha nem kellettek , a bábasszonyok "angyalcsináló" főzetekkel, azaz abortívumokkal hajtották el. Ezek erős alhasi vérbőséget okozó, ezzel méhösszehúzást indukáló növényi hatóanyagok voltak, de roppant veszélyesek. Pl. a boróka tujontartalmú olaja, a fehér üröm szintén tujonos illóolaja, a zászpafőzet, a boroszlán és legfőképpen az erőtljesen méhre ható ergot-alkaloidokta tartalmazó anyarozs voltak alkalmazásban.

Másodsorban a megszületett , nem kellő gyerekeket szépen nyakonvágták, és ennyi. A magzatgyilkosságot akkoriban sem kezelték felnőtt ember megöléséhez hasonlóan, mint ahogy ma is elnéznek felette. Természetesen ezek ajkkoriban szigorúan tiltottak voltak, de hát az emberi természet, ugye...

Melelsleg a legtöbb időszakban olyan magas volt a csecsemő-, és kisgyermek-halandóság, hogy erre általában nem volt szükség, megoldotta a természet maga. Mivel ötéves korig a gyerekek háromnegyede meghalt, ez biztosította, hogy csak a legegészségesebb, legszívósabb, legéletrevalóbb gyerkőcök élték meg a felnőttkört, és gondoskodtak idős szüleik eltartásáról.

a sok éhezés is megtette a magáét, és

+ még dívtak déd- nagyanyáink idejében is az s.k. házimódszerek: forróvízbe ülés, nehéz tárgyak emelgetése, kötőtűvel való "piszkálás"