Szégyellni kell Magyarországon, ha körülmetéltek?
Nem vagyok az a magamutogató fajta, így nagyon ritkán kerülök olyan helyzetbe, hogy mások megbámulhassanak. Pl. már a műtétem előtt is utáltam idegen férfiak előtt pisilni, így vagy megvárom, amíg elfogynak vagy bemegyek egy fülkébe. Uszoda zuhanyzójában meg eleve ritkán szoktam letolni a fürdőrucimat, mert valahogy nem így neveltek. Az öltöző az egyetlen hely, ami egyáltalán nem érdekel, mert ha ott is törölközés közben ha nézik, akkor nézzék, de igazából ez sem jellemző, mert a kérdésem folytatását is általánosságban írtam.
Negatív élmény akkor ért, amikor a kórházban a kórházi dolgozók és a többi beteg megtudta, hogy mi miatt kerültem be az urológiára. Néhány rokonom is furcsán reagált, de aztán bár bárgyú vicc elsütése árán többnyire megértették, hogy miért kellett.
Én valóban nem bántam meg a műtétet, mert volt egy szép hosszú fitymám, ami ormányszerűen lelógott a makkom előtt 1-2 cm-re. Drága apám sosem tanított meg, hogy húzzam hátra pisilés közben, de erre egy idő után magamtól is rájöttem, mert a vizelet ballonszerűen felfújta. Egyszerűen feleslegesen hosszú volt a bőr (fitymatúltengés). Nyáron utáltam, ahogy betúrósodik és beizzad alatta, aztán még jött egy fertőzés is, pedig igyekeztem minél tisztábban tartani legnemesebb részemet. Az enyhe fitymaszűkületem csak erekcióban volt észlelhető, de itt elsősorban a túl sok bőr volt a gond. A lényeg, hogy végül elég tökös voltam ahhoz, hogy kellemetlen tinédzser évek után közel 20 évesen mindenki tudta nélkül elmenjek az urológiára segítségért. A doki végül kb. a 90%-t lekapta, tehát azért magányos óráimra is maradt mivel játszani. A műtét az valóban nem volt leányálom, de azóta nincs olyan nap, hogy ne jutott volna eszembe, hogy milyen jó, hogy körülmetélt lettem. Az érzékenységgel sincs semmi gond, mert az elvágott idegek a sebszéleknél ugyanúgy ingerelhetőek, mert a szervezet képes regenerálódni... A későbbi barátnőmnek is nagyon tetszik a végeredmény, de ezt már csak kettőnk titka marad. Ettől még nem kívánom reklámozni, hogy min mentem át és azt se akarom, hogy akármilyen szituációban megszóljanak érte.
Szerintem kevésbé radikálisan is meg lehetett volna oldani... a 21. században élünk...
Én is körülmetélt vagyok és csak a baj van vele....
És igen, nagyon szégyellni kell idehaza sajnos... főleg a gyerekeket sajnálom, én tudom, milyen gyerekként... NAGYON megalázó :(
Egy életre megbélyegeznek :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!