Lenni, vagy nem lenni? Ez itt a kérdés! (még mielőtt röhögsz olvass le)

Biztosan nem rontottál el semmit. Milyen közzöségről van szó? Iskolai vagy baráti? Azért hozom fel a barátit mert nekem is volt olyan, hogy a csapat széthullott és eléggé csunyán néztünk egymásra.

Nem vagyok és nem is voltam bulizós, első éveimben a középiskolában én taszítottam az embereket magam mellől mindenféleképp de végül nem bántam meg és most sem bánom. Ez személyes dolog nem is fogom elmondani miért de igy tettem, van pár barátom akikkel jól megvagyok időnként, de tudni kell ezt is "beosztani" hisz a mai világban szinte mindent már iskolás korban elkezdesz. Személyszerint én érettségiző diák vagyok, ez mellett dolgozom és még megannyi dologgal foglalkozok egyidőben. Nem könnyű:)

Az iskoláról annyit, hogy persze vannak "bandák", iskolát is váltottam amit nem bánok, elfogadom a körülöttem lévő embereket de megvan róluk a véleményem. Persze, beszélgetek a sulis személyekkel de sosem viszem túlzásba, nem esek pánikba ha valamit beszólnak, nem sértődöm meg vagy ilyedek meg. Tudni kell hol a határ és kész.

Kicsit beszélgetned kéne, esetleg szüleiddel beszélgess el erről. Lelki problémád van vagy más?

Majd kicsit idősebb leszel és visszagondolsz hogy mit csináltál jól/rosszul elhiheted nekem. Az ember lassan lassan felnő aztán paff már szinte öregek is vagyunk. Azért mondom, mert szinte az általános iskolát kijárva még csak most kezdem a középiskolát 5 éves képzéssel de hoppá már fejezem is be.. 5 év 1-nek ha tűnt, az alatt átmegy az ember jón és rosszan egyaránt :)

19/f.

tudom, hogy nem kell válasz, de gondoltam...

Én is így érzem magam...