Miért mondják a szerelemre hogy jó dolog?

Mert tényleg jó dolog, csak mondjuk ahhoz szerelem kell és nem csak vergődés. A szerelem ott kezdődik, hogy kölcsönös vonzódás két ember között.

Sajnos nekem is csak 1-2 hetes kalandok idejéig volt részem benne, a hosszabb (több éves) kapcsolataim nem sültek el jól. Igazából már én se hiszek benne.

Oké erről oldalakat tudnék írni... Most csak annyit a; mindenkinek van egy tökéletes párja, de a legtöbb ember sosem találja meg, a legfőbb oka ennek hogy az a bizonyos másik nem a szomszédba lakik, lehet a világ másik végén... ez válhat az igaz örök szerelemmé. A legtöbb ember viszont csak keres/talál magának egy társat akivel múlathatja idő. Mivel ha két ember aki fizikailag vonzódik egymáshoz és elég időt töltenek együtt el kezdenek ragaszkodni egymás szokásaihoz/viselkedéséhez amit technikailag nevezhetünk szerelemnek. Viszont mivel ezek az emberek nem igazán egymáshoz valók a kapcsolatuk megromlik és a "szerelem" elmúlik...

(Tudományosan viszont) Mivel a szerelem örömet okoz, fizikailag az agyban, ha megfosztunk valakit ettől szenvedni fog az "elvonási tünetektől".

A beteljesületlen/plátói szerelem is szerelem (ha csak az egyik szereti a másikat), ezt pedig a legjobban úgy lehetne leírni hogy ha egy sivatagban eltévedett szomjazó ember elé betennék egy áttörhetetlen üvegfalú hűtő ami telis-tele van mindenféle szomjoltóval. Közel s mégis oly távol...

No de, mielőtt még valaki belekötne nem minden reménytelennek tűnő szerelem reménytelen...

Arról, hogy ki kivel illik össze Allan Pease elég részletesen kivesézi a könyveiben. A lényeg, hogy van pár szempont (pl. fizikai vonzalom meglegyen, világnézet, meg még pár dolog), amik ha egyeznek, akkor a párkapcsolat hosszú távon is sikeres lehet, ha foglalkoznak vele. Ha jól emlékszem valami olyat hoz ki, hogy kb. minden 2000. ember ideális párunk lenne, ha összejövünk vele.

[link]