Összezavarodtam, nem tudom mi járhat a fejében! Tanácsok?

Szándékosan nem szerettem volna a Szerelem kategóriába írni. Ezért elnézést.

Tulajdonképpen az volna a történet, hogy van egy fiú, aki nagyon tetszik nekem. De már másfél éve!

Egy busszal járunk, szóval minden nap látom. Régebben már úgy vettem észre, hogy mindig mögém ül, ha nincs hely, akkor elém, ha ott sincs, akkor egy sorral arrébb. Szinte fut utánam, ha leszállok hazafele a buszról, jön utánam, pedig neki nem is onnan indul a busza, ahonnan nekem.

Eddig jó, viszont én tényleg akartam tőle valamit, ezért még tavaly előtt odamentem hozzá, és beszéltem vele, hogy szeretném kicsit jobban megismerni, ilyenek. Nos hát... szegénykém eléggé bef.sott, egy szót nem bírt kifacsarni magából. Úgy hogy elkullogtam, úgy fogtam fel, hogy ez csak hirtelen érte. Ezután a szitu után úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. Ugyanúgy lohol mögöttem, mögém ül... (pedig azért van még hely akárhol)

Azért még érdemes azt tudni róla, hogy az édesanyja árnyékában él a srác, apja otthagyta őket, és anyukája neveli egyedül a fiút, nincs testvére, anyuja pedig olyan mértékben szereti a kisfiát, hogy üngyürübüngyürü van még mindig. Ezt onnan tudom, hogy egyik évfolyamtársam, aki a srác szomszédja volt, beszélgetett a fiú anyukájával, az anyu meg mondta, hogy az őőő kisfia még kisfiúú, őt nem érdeklik a lányok, ő tanuuul, etc. Anyuci pedig nem tartja szem előtt, hogy a drága kisfia tizennyolcadik éves lesz. 18!

Úgy neveli a fiát, hogy ne legyen barátnője, mert az nem jó, inkább figyeljen tanulmányaira, és foci, foci, foci.

A fiú meg ugyebár, csak sport, no girls. (...)

Ahogy kinéz, nos, senki nem gondolná, hogy milyen is valójában. Kisfiús arca van, aranyos, félénk. Viszont hallottam az évfolyamtársától, hogy állati bunkó. Megkértem ezt az évfolyamtársát, hogy kérdezzen már ezt-azt rólam Tőle, hogy leteszteljem, rólam is mond-e rosszat. Másnap jött is a válasz attól a bizonyos évfolyamtárstól, hogy beszélt a sráccal, és SEMMI rosszat nem mondott rólam. Ennek örültem...

Szóval a kis novella lényege az volna, hogy egyáltalán mi lehet a fejében? Tudna valaki tanácsolni valamit? Még mindig tetszik sajnos, tudnék még egysmást írni róla, de így is hosszúra sikeredett. Én már úgy érzem, minden tőlem telhetőt megtettem, ami nem megy túl a határon, viszont most már tehetetlen vagyok. Valakinek esetleg egyéb ilyen jellegű történet, megoldás? Kérem szépen...

Köszönök szépen mindent! :)

L/18