Kérdésem: Miért nem akarják az emberek megismerni az Élő Istent? Hol marad, és mi az élő kapcsolat?

17 éves vagyok, hamarosan 18. Nagyon aggaszt, hogy sok ember, sok fiatal úgy tekint Istenre, mint egy távoli lényre, ateistaként vagy akár keresztyénként.Régen bennem is voltak kétsegek afelől, hogy valóban létezik-e és törődik-e egyáltalán velem, egy kis pontocskával a több milliárd közül...

és jöttek nehézségek is az életembe, amik nem igazán jellemzik az emberek hétköznapjait, és nagyon szomorú voltam... senki sem tudott igazán megérteni, nem tudtam senkivel sem megosztani a fájdalmamat... de jött egy lehetőség, amit egyszer csak a szívembe éteztem meg: "mondd el az Úr Jézusnak, mondd el neki ami fáj, ami bánt"

És elmondtam neki mindent, és érthetetlen szeretetet, békét, és nyugalmat éreztem a szívemben.

Azóta ez így van. Amikor imádkozom hozzá, akkor én beszélek hozzá, amikor olvasom a bibliát, és az igékről vagy Őróla gondolkodom, akkor ő válaszol nekem azokra a kérdésekre amik foglalkoztatnak. És ez egy élő kapcsolat szerintem, és mivel az Úr Jézus az én Megváltóm, és mivel Ő, amikor a Golgotára ment, hordozta az én fájdalmaimat is, amiktől megszabadított, és megérezhettem azt az érthetetlen, megerősítő szeretetet azóta nem akarok neki még véletlenül sem szomorúságot okozni.