Kérdésem: Miért nem akarják az emberek megismerni az Élő Istent? Hol marad, és mi az élő kapcsolat?

Nagyon magabiztosan állítasz dolgokat, mi alapján? A biblia olyan természetfeletti irodalmi mű mint az Alkonyat vagy a Vámpírnaplók, kitalált szereplőkkel és eseményekkel.

Ha kicseréled Isten nevét arra hogy Csillámpóni vagy Repülő Spagettiszörny (létező vallás), ugyanannyi értelme marad, ugyanannyira bizonyított az összes ilyen alak.

Neked csak egy kapaszkodó kellet, csak mivel magadban nem bízol ezért egy teremtményhez fordultál. Ez önmagában nem baj, a hit sem, csak ne akard másokra ráerőltetni. A szöveged vége pedig már agymosás.

> Miért nem akarják az emberek megismerni az Élő Istent?

A válasz szerintem triviális. Azért, mert a létezését is minimum kétségbe vonják. Márpedig megismerni nem akarsz olyan dolgot, aminek a létezésében nem hiszel. Te sem akarod megismerni Zeuszt, Visnut, Kecalkoatl-t, mert nem hiszel a létezésükben.

> sok fiatal úgy tekint Istenre, mint egy távoli lényre, ateistaként vagy akár keresztyénként

Ateistaként nem távoli lényként tekintesz rá, hanem nem létező lényként, kb. pont annyira nem létező lény a számodra, mint a mumus, vagy Gandalf.

> és jöttek nehézségek is az életembe, amik nem igazán jellemzik az emberek hétköznapjait, és nagyon szomorú voltam... senki sem tudott igazán megérteni, nem tudtam senkivel sem megosztani a fájdalmamat... de jött egy lehetőség, amit egyszer csak a szívembe éteztem meg: "mondd el az Úr Jézusnak, mondd el neki ami fáj, ami bánt"

És elmondtam neki mindent, és érthetetlen szeretetet, békét, és nyugalmat éreztem a szívemben.

Általában ezt éli meg bármelyik vallás hívője. Sőt egy ateista egy pszichológusnál is ezt éli meg. Az ember ha beszél a helyzetéről, ha gondolkodik róla, akkor meglát bizonyos összefüggéseket, segít megemésztenie azt, ami vele történik, és ez valóban megnyugtató érzés lehet.

Hogy te hívő vagy, és Istenben, a kereszténység istenében találtad meg ezt a nyugalmat, az önmagában jó. Azzal sincs önmagában gond, ha van olyan igényed, hogy ezt az élményt más is megélje, de ne így. Az ismeretségi körödnek, a barátaidnak mesélj arról, hogy te mit hogyan éltél meg, mit kaptál a hited által. Persze akkor, mikor ez releváns téma. Ha nem, akkor ne erőltesd. Legyél egy kiegyensúlyozott ember, akivel lehet beszélgetni mondjuk az időjárásról, az aktuálpolitikáról, gazdaságról, egy jó könyvről, filmről, gasztronómiai kérdésekről, akármiről, anélkül, hogy minden témába beleszőnéd a hitvallásodat. Az megint más persze, ha kimondottan ez a téma, vagy ha valóban reflektál valamire ez.

Én azt gondolom, hogy a hit egy nagyon személyes dolog, azt alapvetően megélni kell. A valláson keresztül sok erkölcsi tanítás is vele jár, amit ateistaként sem lehet elvitatni. Ha valaki a hitén keresztül alakít ki magában megfelelő értékrendet, és ezáltal képes jobbá válni, hát akkor nincs ezzel különösebb gond.

Viszont az ilyen jellegű frontális hittérítés leginkább csak ellenszenvet szül. Nem sokkal jobb, mint mikor telefonon megkeresnek, hogy nem érdekel-e egy kedvező pénzügyi befektetés. Pont az ilyen jellegű kérdések, és hasonló megnyilvánulások járatják le inkább az emberek szemében a vallást, a hitet, mintsem közelebb vinné őket hozzá. Gondolom nem az a célod, hogy elrettentsd az embereket a hitedtől.

A hit nem elhatározás kérdése. Nem úgy működik, hogy valaki úgy dönt egy szép nyári reggelen, hogy mától fogva hinni fog Istenben. Hogy mitől válik valaki hívővé, az jó kérdés. Sokszor valami drasztikus változás történik az ember életében, ettől lesz hívő, a legtöbb esetben ez valami egzisztenciális trauma következménye, de lehet egy kevésbé negatív, de valamiféle „felismerés” jellegű élmény eredménye.

Mindenesetre nem lesz egyetlen ember sem hívő attól, hogy más kínálja a hitet, mint valami portékát a piacon. A kereszténység nem szorul reklámra, szerintem minden ember tud a keresztény vallásokról, hallott már Istenről, a Bibliáról, meg úgy a vallás, hit alaptéziseiről.

Nézd meg mi történt a történelemben. Ott volt a Római Birodalom. Azon belül egészen jó megvalósult a szabad vallásgyakorlás, mindenki olyan vallást követett, amit szeretett volna. Persze azért elvárás volt, hogy egy nagyobb városban legyen azért a római isteneknek is temploma, de onnantól olyan vallást követtél, amit akartál. Nem is volt ez gond évszázadokig sehol. A kereszténység pont azzal húzta ki a gyufát, hogy kvázi felrúgta ezt a kvázi liberális szemléletet, és nagyon agresszívan kezdett el téríteni, a saját vallását egyeduralkodóvá akarta tenni, kiszorítva, kvázi elítélve minden más vallást. Nem azért üldözték a keresztényeket, mert nem a római vallást gyakorolták, hanem mert igencsak bomlasztották a fennálló rendet, a különböző vallások békés együttélésének szokásait. Persze idővel átfordult a kocka, a kereszténység annyira agresszívan terjeszkedett, hogy rövid időn belül a római vezetést is bekebelezte, onnantól lett Róma hivatalos vallása a kereszténység, és ott kezdődött el az, hogy aki nem keresztény, vagy valami olyan tant vall, ami ellentmond a kereszténység világképének, azt minimum kiközösítették, sok esetben meghurcolták, néha ki is végezték. Persze korántsem annyira súlyos volt a helyzet, mint ahogy sokan gondolják, de azért benne volt a kereszténység középkori működésében mindez.

Pont ez az egyik pont, amiért elfordultak az emberek a kereszténységtől. És most pont ilyen mindent kizáró módon próbálsz érvelni mellette, úgy beállítva, hogy aki mást gondol hitbéli kérdésekben, az csak vak, vagy ostoba, vagy isten tudja miért, de valamiért nem akarja a tutit. Fogadd el, hogy mások máshogy látják a világot, és ne erőltesd rájuk a te világképedet. Mutasd meg a tiedet, mutass példát, mutass alternatívát, de ne dörgöld mások orra alá az egészet.

Hiszel Istenben? Nagyszerű. (De tényleg.) De ez azért mégis a te magánügyed, a te feladatod megélni ezt, és arra koncentrálni, amit neked ad, hogy hogyan legyél jobb ember, stb…

aki istent meg ismeri és befogadja az hisz, és érzi isten segítő szeretetét.

de mindenki hitét ha van vagy nincs tiszteletben kel tartani.aki nem hisz benne nem is fog míg saját maga nem érzi meg aszt amit egy hívő. örülök hogy te megtaláltad istent.

Csak egy kérdés:

mi a különbség az Élő Isten és a sima Isten között?

"Ha egy ember megy a szakadék felé, és te látod"

És, ha ott NINCSEN szakadék?

Csak te látod úgy? Akkor mi van?

"Pascaltól:

„Ha hiszel Istenben, és nincsen Isten nem vesztettél semmit."

Csak az életed, amit normálisan is élhetnél.

Amúgy azt tudod, hogy Pascal a pokolban van?

Azért, mert nem szívből hitt az istenben, csak számításból.

Te is oda kerülsz, ha ugyanúgy gondolkodsz.

> Végül is majdnem minden vallasnak az a lenyege, hogy bekebelezzek eroszakosan az embereket

Nem, ez kimondottan az ábrahámita vallások sajátossága. A többi vallás elég toleráns ezen a téren. A buddhizmus legtöbb ága szerint bármilyen vallást is vallsz, elérheted a Nirvánát, nem ezen múlik a dolog. Mindenkinek más az útja, más az, amit meg kell tapasztalnia, tanulnia. A hinduizmus is kellően toleráns, lévén maga is sokféle vallás keveréke. Minden korban és kulturális közegben az egyetemes igazság más-más része sérül, így minden vallásalapító azt a tudást, azt a tanítást hozza el, amire annak a kornak, annak a népnek, annak a kultúrának szüksége van, úgy megfogalmazva a tanítást, ahogy az adott nép, kulturális közeg leginkább képes azt megérteni.

> Nem akartam itt sem eroszakosnak tunni, de ez a kerdes foglalkoztatott és nevtelenul batorkodtam feltenni ezt a kerdest...

Oké, nincs gond, végül is ez teljesen belefér itt.

> Ha egy ember megy a szakadék felé, és te látod, hogy egyenesen, nagy sebességgel a szakadék fele megy, mit teszel?

Ezt a kérdést sokféle módon lehet értelmezni, nem tudom te milyen értelemben tetted fel.

Lehet értelmezni úgy a kérdést, hogy te, mint hívő úgy gondolod, hogy aki nem hisz, az a szakadék felé tart. Nos ez szubjektív. Sok ateista meg pont fordítva látja, hogy ahelyett, hogy valaki képes lenne önállóan megbirkózni az akadályokkal, önmagában megtalálni az élete célját, ahelyett kell neki egy mentális mankó, olyanná válik, mint egy gyerek, aki cselekvés helyett a szülei segítségét kéri, aki tényleges valós célok helyett a vallást tekinti célnak. Én azért ennyire nem fogalmazok sarkosan, de sokan gondolják így, és én is látok benne némi igazságot.

Mi a fontos? Hogy higgy Isten létezésében? Vagy az, hogy a teremtett világban megtaláld a helyed, hogy belásd Isten törvényeinek helyességét? Mondok egy ártatlannak látszó, de nagyon húzós kérdést: Ha valaki mindenben betartja Isten törvényeit pusztán saját belátásból, nem lop, nem hazudik, folyamatosan dolgozik a saját erényeinek fejlesztésén, a hibái kijavításán, önfeláldozó, önzetlen, mondjuk egész életében áldozatokat hoz azért, hogy mások életét megmentse, vagy javítsa, sőt úgy is hal meg, hogy halálával jó pár ember életét megmenti, akkor azért mondhatjuk, hogy tulajdonképpen Istennek tetsző életet él, nem igaz? Ha egy ilyen ember kizárólag egy dologban tér el egy igazi szenttől, történetesen abban, hogy nem hisz Istenben, akkor ő milyen bírálatra számíthat a túlvilágon? A mennyországba kerülhet-e?

Ha igen, akkor ebből azt a következtetést kell levonni, hogy maga a hit nem lényeges, csak az, hogy milyen életet élsz. Így az embernek is ezt kell megítélnie a másikban, és ez alapján kialakítani magában értékrendet. Aki nem hívő, az nem feltétlenül rossz ember, és nem feltétlenül a szakadékba hajt. Sőt nem jobban, mint egy hívő, mert lássuk be ott is vannak akik azért nem tartják be teljesen a tízparancsolatot, vagy ha igen, akkor sem Jézus tanításainak a szemléletében viszonyulnak a világhoz, a többi emberhez.

Ha nem, akkor ez számomra ellenkezik mindennel, amit az igazságosságról tartok. Ez nem egy végtelenül igazságos, bölcs, megbocsátó isten képét rajzolja ki, hanem egy végtelenül egoista, önző isten képét.

(Persze ez azért a hit legbugyutább értelmezése, de önmagában a kérdés még jó.)

(Illetve lehet máshogy is értelmezni a kérdésedet, ha nem ilyen értelemben értetted, majd gondolom segítesz értelmezni azt.)

> „Ha hiszel Istenben, és nincsen Isten nem vesztettél semmit. De ha van Isten, és nem hiszel benne, mindent elvesztettél.”

Jujj. Ez szerintem – már megbocsáss – a legalja dolog, amit fel lehet hozni a témában. Nincs annál inkorrektebb dolog, mintha valakit a félelmein és reményein keresztül próbálsz manipulálni. Ez a mondat kb. egyenértékű azzal, mintha azt mondanám, hogy ha nem fogadod el az én álláspontomat, akkor pofán váglak. Mégis milyen alapot teremt ez valakiben, aki emiatt kezd hajlani Isten létezésének elfogadására? Ez alapvetően az ember egoista, a saját – esetleges túlvilági – életét féltő mivoltát szólítja meg. Számító érdekek mentén viszont hogy lesz valaki önfeláldozó, önzetlen, a saját életét Isten kezébe adó ember?

Pont ezzel a félelemmel való operálással tartotta igában az embereket az egyház a középkorban, és mára ugye mindenki jól tudja ezt. Pont ez a fajta szemlélet fordította el az embereket a kereszténységtől, és most tulajdonképpen – szándékod ellenére – pont hogy jó érvet hoztál fel, hogy egy jó érzésű ember messze elkerülje a keresztény vallást.

Meg ez eleve csak arra hat, aki már eleve hisz. Te hívő keresztény vagy. Rád hogy hat az, hogy ha nem az egyiptomi vallás tanítását követve éled az életed, nem abban a szellemben fejleszted magad, ahogy ők tanítják, akkor majd a túlvilágon a szívmérlegelés során meg fog enni az emberevő szörny? Mivel nem hiszel ebben, ezen csak mosolyogsz rajta gondolom. Hát egy ateista pont ennyire mosolyog Pascal fenti mondatán.

Meg ugye a kereszténység úgy tartja, hogy Isten teremtett mindent, a világot, az embert, de az angyalokat is, hogy Isten mindenható. Nos akkor ő teremtette az ember szabad akaratát is, a lehetőséget, hogy bizony nem biztos, hogy hinni fog. Ő teremtette a – modern tudományos értelemben vett –tudást, ami valahogy pont Isten létezése ellen hat. Oké, az ember bűnbeesése miatt kapta ezt a tudást, a Lucifer közrejátszásával. De hát a tudás fáját is Isten teremtette, meg Lucifert is. Isten teremtette az embert és Lucifert is engedetlennek, bűnre hajlamosnak, nem?

Akkor bizonyára célja kell legyen Istennek az ateizmussal, meg a többi vallással is. Ha nem, akkor meg tervezési hibáról van szó, ami megint ellentmond Isten omnipotens, mindent tudó, mindenre ható mivoltának. Istennek látnia kellett a teremtés pillanatában – és még előtte is –, hogy én most itt milyen mondatot fogok leírni, sőt ő tervezte a világot olyannak, hogy én megszülessek, és ezt a mondatot leírjam.

Szóval így logikusan végiggondolva valami nagyon nem stimmel a kereszténység tanításával. Vagy Isten szadista, és azért teremtett ateista embereket, hogy aztán bosszút állhasson rajtuk, mert nem hittek benne, holott mindent elkövetett, hogy ne higgyenek benne? Azért ez is durva kép szerintem.

Vagy akkor hogyan lehet ezt az egészet úgy értelmezni, hogy ne lógjon ki a lóláb?

a hívők is ugyan úgy élik a minden napi életüket mint más.

ilt céljaik elérése érdekében nem csak imádkoznak,hanem tesznek is érte.

ép úgy mint egy ateista.csak ők fontosnak tartják isten segítségét.

amit egy ateista saját érdeme ként ítél hogy elérte.azt egy hívő isten segítségének tartja.

ez a segíts magadon isten is meg segít.

ha valaki istenek tetsző életet él de nem hívő attól még nyitva neki is a meny.

tulajdon képen minden embernek. az már csak rajta áll hogy be akar e menni vagy sem.

ennek ellenére a hit nagyon is lényeges.

pld ha elakarsz érni egy kitűzőt célt,de nem hiszel benne hogy sikerülhet akkor nem törekszel teljes erővel így nem is biztos hogy eléred ilt kevés az esély.

ellenkezőesetben mindent megteszel a sikerért. mert hiszel benne és így jobb az esély is az elérésre.

hívő? nem hívő? mindegy, akkor is van bűne,mivel emberek vagyunk.

egy ateista még amiért nem hisz attól még nem rossz ember.

jó vagy rossz a tetteink határozzák meg és nem a hit vagy hitetlenség.

De ha van Isten, és nem hiszel benne, mindent elvesztettél.

ez nem igaz.isten a bűnösöket is fölkeresi és meg akarja menteni.

Jézus.:nem az igazakért hanem a bűnösökért jöttem.

és még ott a meg bocsájtás.isten senkit sem taszít el magától.

Lucifer egy bukott angyal.ki föllázadt isten ellen.

szabad akarat igen azért hogy legyen saját döntés is.

meny vagy pokol.

akkor még is mért kaptunk szabad akaratot?

mert isten embert akart s nem pedig bábokat.

hogy ne higgyünk istenben nem isten akarja, hanem a gonosz.

és mindent meg is tesz azért hogy elérje a céljait.

kivel milyen sikerrel.

"ő válaszol nekem"

Kérdező!

Elárulnád, hogy pontosan hogyan válaszol neked az Élő Isten, ha kérdezed?