Ismert személyek, miért nem kommentelnek sosem vissza facebookon senkinek? (többi lent)

A stílusodból ítélve nem hinném, hogy választ is vársz.

Én követek néhány sztárt, s ők bizony szoktak válaszolni is. S nem kell lekezelni őket, mert van sok világhírű.

A celebek facebook oldalainak egy része az ő megbízásuk alapján készül. Ám vannak olyanok is, amelyekre valaki odaírta, hogy ez hivatalos, és csakis ez az egyetlen igazi. Valójában az illető hírességnek nincs köze hozzá.

Ezen felül: - nem valódi profilról van szó, hanem egyfajta hirdetési felület. Van, amelyiknél le is van tiltva teljesen a komment.

De szolgáltató cégek is gyakran használják ilyen célra az arcos könyvet.

Miért kellene válaszolniuk, vagy elolvasni a kommenteket. Oké, hogy neked, meg az ismeretségi körödnek van annyi szabadideje, hogy órákig a Facebookon lógjon. Ez zenész alapvetően zenét szerez, próbál, turnézik, koncerteket szervez, tárgyal, stb… Kellő ismertség esetén erre egyedül nem is képes, mert egy nap csak 24 órából áll. Meg gondolom azért élvezni is akarja a sikerből származó előnyöket, élni akarja a saját életét is. Egy politikus is azon kívül, hogy a parlamentben ül, fogadóórát tart, interjúkat ad, ilyen-olyan műsorokban szerepel, építi a kapcsolati hálóját, jó esetben törvényjavaslatokat készít elő, illetve olvassa a benyújtott törvényjavaslatokat, stb…

A Facebook egy olyan felület, ahol gyorsan és sok emberhez lehet eljutni. Megoszt valamit a közösséggel, mert meg akarja osztani. Miért lenne kötelessége neki is elolvasni azt, amit több száz ember összeírogat? Jó esetben egyébként – egy bizonyos szint felett – valószínű, hogy nem is személyesen osztja meg azt, amit megoszt, hanem külön szakember, vagy szakembergárda végzi mindezt, akiknek egyébiránt más PR jellegű tevékenységük is van.

Gondolj bele, te csak egy embert követsz. Tőle meg azt várod el, hogy minden posztja alatt elolvasson akár több száz, ha nem több ezer kommentet, aminek a 98% puszta időrablás. Meg válaszolgasson a privát üzenetekre. És ez még csak a Facebook, ha történetesen Twitteren is fent van, vagy egy honlapja egy fórummal, meg egy email címe, akkor napi 8 órában ezzel kellene foglalkoznia. Akkor mikor zenél, és mikor politizál?

Nem várja el senki, hogy rajongójuk legyél. Oké, reklámozzák magukat, de ha te emiatt tartod rosszabbnak a zenéjét, vagy a politikusi tevékenységét, mert nem válaszol minden rajongónak, aki hozzá vág egy fél mondatot, akkor ne rajongj érte. Bár akkor elég sajátos értékrended van, hiszen egy zenészt a zenéje, egy politikust meg a társadalmat képviselő munkája alapján szoktak jó esetben megítélni.

> Nem munkájukat meg tehetségüket ítélem el, hanem a személyiségüket

Megint csak azt tudom mondani, hogy neked van olyan elvárásod, szokásod, amit kivetítesz rájuk. Oké, hogy ha valaki mondjuk tanul, vagy napi 8 órában dolgozik, és éppen kedve van, kiír egy bejegyzést a falára, és utána elolvassa a kommenteket. Ez az ő döntése, neki valamiért van hozzá kedve és ideje. De miért kellene így viszonyulnia bárki másnak is a Facebookhoz, mint neki? Mindenki – a Facebook szabályzatán és a törvényi keretek között – azt csinál egy közösségi oldalon, amit akar. Ha én mint magánszemély úgy tartom jónak, kidobok napi 50 bejegyzést. Ha úgy tartom jónak, akkor meg fél év alatt egyet sem. Ha úgy tartom jónak elolvasok minden kommentet. Ha úgy tartom jónak, akkor meg egyet sem. Ha úgy tartom jónak, akkor A4-es méretű szövegekkel válaszolok mindenkinek, ha meg úgy tartom jónak, akkor senkinek nem válaszolok.

Ettől még egy ember vagyok, aki egy bizonyos tevékenységet végez, az a feladata, és ha más ezt hasznosnak tartja, akkor oké, ha nem, akkor is oké. Egy zenész zenéljen. Minden más lényegtelen. Hogy milyen ember, annak eleve irrelevánsnak kellene lennie. Legalábbis a zenébe a zenét kell megítélni, semmi mást. (Mondjuk én pont ezért soha nem voltam rajongója egy együttesnek. Egy együttes zenéinek igen, de nem az egyes együttestagoknak voltam rajongója.)

De tényleg próbáld végiggondolni a zenész egy napját. 7-8 órát alszik. Pár óra elmegy teljesen hétköznapi dolgokkal, mint tisztálkodás, étkezés, közlekedés. Jó esetben szeretne mondjuk napi 10 óránál lehetőleg nem többet dolgozni – vagy ha igen, akkor azt az elsődleges tevékenységére fordítani –, hogy azért élvezni is tudja az életet, elmenni egy étterembe, megnézni egy filmet, elolvasni egy könyvet. Szeretne pihenni is, valamiből inspirálódni, ihletet nyerni. Ahhoz, hogy a világra reflektálj, kell, hogy időd legyen, hogy megismerd, meg gondolkodj is róla. Egy zenésznek jó esetben a harmincnyolcadik a fontossági listán, hogy megnézze a Facebook adatlapját. A legtöbb rajongó azért lóg a Facebookon, mert unatkozik, nincs más dolga, mert nekik ez valamiféle szórakozás. A zenésznek meg célja van, ha befutott, az azt jelenti, hogy képes komoly időt, energiát is áldozni ezen cél elérésében. Ő nem unatkozik, nem annyira van felesleges szabadideje, neki a Facebook csak egy eszköz, egy munkaeszköz, amire lehet önmagától nem is biztos, hogy időt pazarolna, de ugye valahogy az is ilyen külső elvárás, aminek ő megpróbál minimális szinten megfelelni.

Ha van egy szakembergárda is az együttes, zenész, politikus körül, akkor pont azért van, hogy a zenész, politikus kizárólag arra tudjon koncentrálni, ami a tényleges feladata. Márpedig nem az a feladata, hogy Facebook üzeneteket írjon, hanem az, hogy zenéljen illetve politizáljon.

Valószínű, ha más teszi ki helyette a Facebookra a bejegyzéseit, neki sem ez a napi 8 órán át tartó munkája, hanem mellette pár tucat másik, alkalmasint sokkal fontosabb dolgokkal is foglalkozik, pl. más közösségi oldalak átnézése – Twitter, Youtube, saját honlap, stb… – az írott, postai levelek, emailek, átnézése, szortírozása, telefonok fogadása, alkalmasint plakát, CD borító tervezés, arculattervezés, beszédek írása, image formálás, öltözködéssel kapcsolatos teendők, ruhák kiválasztása, beszerzése, stb…

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Másik oldalról kisebb dolgokban én is vezetek ilyen-olyan hivatalos, illetve saját hobbimat szolgáló Facebook oldalakat. Nekem van időm és kedvem ezekkel foglalkozni, de ez én vagyok. Viszont a kommentek jelentős része nem üti meg azt a színvonalat, hogy érdemes lenne rá válaszolni. A kommentek 99%-a olyan, ami neki semmiféle hasznot nem hoz. Se anyagi hasznot, se szellemi hasznot – értsd nem lesz tőle jobb zenész, vagy jobb politikus, sem kevésbé ismert, stb… –, nem lesz tőle több vagy jobb. Miért kellene akkor neki erre időt szánnia, ha nem akar? Miért kellene egy nem saját elhatározásból születő, külső és nem is teljesen megalapozott elvárásnak megfelelnie? Ha most az lenne az elvárás, hogy mindenkinek eszperente nyelven írt szonettben válaszoljon, mert mit tudom én a Facebookon most az a divat, akkor miért kellene neki ennek az elvárásnak megfelelnie? Ő pont attól lett az, aki, hogy egyéniség, hogy nem őt formálja a szokás, a divat, hanem valamilyen téren ő formálja a divatot és a szokásokat.

Van, aki csak pár szavas tetszés, nem tetszés kinyilvánítást ír. Van, aki két A4-es hosszúságú oldalt dob oda. Van, akinek ki sem lehet bogozni az írását, annyira értelmetlenül és érthetetlenül fogalmaz. Ha meg egyszer valamire közszereplőként válaszolsz, onnan meg megint elvárássá válik, hogy az illető akkor minden bejegyzésére, privát üzenetre válaszolj, mindegyik viszontválaszát elolvasd, szóljon bármiről, vagy legyen bármilyen hosszú, írjon akárhány választ. Ja és lehetőleg kvázi azonnal, hiszen ti most „beszélgettek”, és ugye nem illik csak úgy otthagyni a beszélgetőpartnert.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

De tegyük fel, valaki komolyan veszi ezt a részét is a dolognak, és mindenkinek válaszol. Ettől természetesen a rajongók vérszemet kapnak, így még többen fogják őt felkeresni, hogy szereti-e a mákos tésztát, nem gondolt-e még arra, hogy felakasztja magát, hogy ők mennyire szerelmesek a Sztárba, hogy megosszák politikai állásfoglalásukat vele, hogy csináljanak vele közös fotót, stb., stb…

De érezd a súlyát a dolognak, számolgassunk kicsit. Most tegyük fel, hogy egy ilyen országosan ismert közszereplőnek van mondjuk csak 5000 olyan rajongója, aki ilyen-olyan kommunikációs csatornán megpróbál kapcsolatba lépni vele (aminek a Facebook csak egy kis szelete). Ha mindegyikre átlagosan csak 2 percet szán havonta(!), akkor az havi 50 000 perc, ami annyi mint 833 óra, az napi kb. 5 és fél óra. Ha csak 2000 kommunikatív rajongóval számolunk is, és ugyanúgy havi 2 perc jut mindenkire, akkor is az napi több, mint 2 óra elfoglaltság.

És mint írtam, ha egy dologra válaszol, a rajongó utána elvárja, hogy aztán 10 percen belül válaszoljon az újabb és újabb megjegyzéseire, véleményére, kérdésére.

De mondjuk egy ilyen közszereplőnek van egy Facebook oldala, egy Youtube csatornája, egy Twittere, egy honlapja, esetleg még egy Google+ oldala is, vagy még egy valamilyen más felület, ami közösségi jellegű. Ott mondjuk havonta kikerül egy-egy új poszt. Ugye kommentet nem csak a legfrissebb bejegyzés alá írnak, hanem akár egy egy évvel ezelőtti bejegyzéshez is. Csak mire mindegyiket végignyálazod, a kommenteket el sem olvasod, csak megnézed, hogy hány komment van egy-egy bejegyzés alatt, már azzal el tud menni egy óra.

Nem mellesleg általában van egy erre alkalmas lehetőség, van a kapcsolattartásnak egy hivatalos módja, egy zenész esetén egy dedikálás, közönségtalálkozó, egy politikusnak meg van fogadóórája. Ez az az alkalom, mikor interaktív kapcsolatba kerülhetsz az illetővel.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Persze ez attól is függ, hogy az illető amúgy mennyire aktív a saját területén, illetve hány és milyen jellegű rajongói vannak. Meg persze attól is, hogy egyáltalán mennyire használja a közösségi médiát. (Mert azért valaki akkor szokott befutni, ha annyira nem a Facebookon múlatja az időt, hanem megszállottan a saját tevékenységének él, Facebookozás helyett pl. éjszakáig gitározik, zongorázik, énekel, stb… Általában kevésbé értenek a Facebookhoz, a nethez, mert nem az tölti ki az életüket.) Biztos, hogy vannak – főleg kisebb rajongótáborral rendelkező – közszereplők, akik ebben is örömüket lelik, van is rá idejük, kedvük.