Ez a párbeszéd melyik Rózsa Sándor részben volt?

„Bakkfitty? ­ mondta Veszelka Péter, a gazda. ­ Bakkfitty?... Vót neköm egy csikósom, Csarba Mihály. Igen jó csikóslegény vót, jó kantáros, ügyes mondhatom. Azóta se kaptam olyan jó állatokat, mint az hordott, csak most titületek. Az az embör neköm éccõ azt mondta: Bakkfitty.

Széttörülte széles bajszát, amit rácosan megtoldottan viselt, még a szakállából is volt hozzá hagyva, hogy nagyobb, félelmesebb; tekintélyesebb legyen.

Nem szeretöm, ha néköm valaki aztat mongya, bakkfitty.

Mondta? ­ kérdezte vígan az óriás.

Mondta.

És kend mit tött?

Mit töttem?... Kicsavartam a kezibül a dorongot, oszt rávágtam.

Hallgattak. Imre azt kérdezte:

Möghótt?

Ott van elásva az... epörfa alatt.

Rózsa Sándor pillája meglibbent. Nem eperfa lösz a.

Hogy lögyön fõfája ­ szólt Imre.

Hogy mindönki emléközzön, hogy neköm nem löhet azt mondani: bakkfitty. Hogy ha a nyárfalevél suhog, arrul akárkinek eszébe jusson. Hogy neköm nem löhet azt mondani...

Rózsa Sándor ránézett, nyugodtan, mégis keményen:

Hogy: bakkfitty?

Veszelka Péter megrezzent.

Nagyot nyelt. Aztán sûrûn nézett szembe a rózsaképû kis kemény fiatal legénnyel:

Azt.

Hát akkor: bakkfitty! „: