A zenével kapcsolatban lenne egy kédésem. még pedig az hogy melyik a jobb a discó vagy amiben énekelnek/rapp-elnek?

> bocsi hogy ilyen sokat irtam

Semmi gond, írok ötször annyit… :-)

Gondolom nem a diszkóra, mint stílusra gondolsz, mert arra inkább jellemző az ének, inkább a mai diszkókban játszott – jellemzően nem klasszikus diszkó stílusú – zenei stílusokra gondolsz. Már csak azért sem lehetne szembeállítani a diszkót a hiphoppal, mert arra is nagyon nagy hatással volt a diszkó zene.

De mielőtt ezt megnéznénk, érdemes egy lépést hátralépni, és magát a zenét, mint jelenséget megvizsgálni, kicsit tágabb körben.

A zenének ilyen szempontból két-három rétege van:

- A zene maga: a különböző hangszínű – különböző hangszerekkel játszott –, különböző hangmagasságú hangok ritmikus rendszere.

- A zenéhez esetleg kapcsolódó szöveg, annak értelme, mondanivalója.

- Illetve mára a videóklipp sem elválaszthatatlan a zenétől, és bizony itt is vannak igazán művészi példák.

Itt azért jellemző, hogy a kettő képes egymást korlátozni. Ha ének van, a zene nem lehet túlságosan cizellált, mert az egyik elvonja a másikról a figyelmet. Sokszor egy-egy dal azért válik értékessé, mert a szövege adja az igazi értékét, lehet, hogy zeneileg teljesen kommersz, átlagos, vagy akár teljesen igénytelen is lehet. Azért a klasszikusan a szövege miatt kedvelt dalok zenei háttere elég gyér. Lásd:

https://www.youtube.com/watch?v=5pidokakU4I ;-)

Egy szöveg nélküli zenénél viszont nem lehet a zene sablonos, mert nincs, ami elfedje a zenét, ott sokkal fontosabb, hogy a zene zeneileg képviseljen valamiféle értéket.

Van olyan zene – sőt szubjektív véleményem szerint ez inkább az igazi zene – amiben nincs szöveg, mégis nagyok népes megfogni benned valami érzést, gondolatot. A klasszikus zene legtöbb alkotása azért ilyen jellegű például. Néhány komolyzenei példa:

https://www.youtube.com/watch?v=aYAJopwEYv8

https://www.youtube.com/watch?v=l-dYNttdgl0

https://www.youtube.com/watch?v=4Tr0otuiQuU

Nem kell szöveg, ahhoz, hogy – főleg a cím ismeretében – értsd a zene üzenetét. A klasszikus zene is sokat játszik a hangzásvilággal, úgymond a hangeffektekkel, csak az eszközei voltak ehhez korlátozottabbak. De hogy hozzak modernebb példákat:

https://www.youtube.com/watch?v=qUSQTmPm7pw

https://www.youtube.com/watch?v=lejkKS4g944

https://www.youtube.com/watch?v=TYKZLNyobWg

Itt azért már van tuc-tuc jellegű zenei is, de ettől függetlenül mégis képes az egész valamiről szólni úgy, hogy nem kell elmondani szöveggel, hogy miről szól a zene. Oké, az értelmezés nem annyira egzakt, és mindenkiben akár más érzetet kelthet, de ez nem gond, sőt legtöbb esetben előnyére válik a zenének.

Másrészt a különböző zenei stílusok, de még egy stíluson belül a különböző dalok más-más célzattal készülnek. Alapvetően mindegyik egyfajta érzelmi állapotot teremt meg, de az egyik elgondolkodtatni akar, a másik egy bizonyos érzelmet akar felszínre hozni, a harmadik meg pusztán szórakoztatni akar, vagy megmozgatni.

A diszkóban kimondottan olyan zenét játszanak, ami nem annyira „okos” zene, kimondottan a buli hangulatot szólítja meg benned.

Néha az egyszerűbb a jobb…

Visszatérve a mai „tánczenére”, meg a hiphopra: Igen, vannak itt is igényesebb, és kevésbé igényes művek, bármelyik stílusban. Mondjuk így Horváth Tamásra kitérve *nekem* ő sem az a hű, de igényes zene. Ha leveszem az éneket, meg az ének dallamát, akkor gyakorlatilag semmi nem marad egy ritmus alapon kívül. Oké, az ének dallama megadja a zeneiséget, de azért ez nem az az „okos” zene. Ugyan van szövege, amit nem lenne fair leválasztani a zenéről, csak éppenséggel a szöveg – számomra – egy giccs, egy közhely és kliséhalmaz, ami úgy nem áll össze konkrét képpé, nem igazán mond el semmit, a legelemibb, legzsigeribb érzésekre hat, azt is csak karcolgatja. Valahogy nekem erről mindig ez a karikatúra jut eszembe:

https://www.youtube.com/watch?v=pwDBaOqysC0

De hozzá kell tenni, hogy a hiphop, rap műfajában is vannak igazán komoly, művészi alkotások is. De ott azért jellemzőbb, hogy a kevésbé igényest ismerik és szeretik többen, az igazán igényes zene sokkal inkább háttérben marad.

Persze nem mondta senki, hogy a zenének feltétlenül minőséget, művészi értéket kell képviselnie. Olyan ez, mint a kaja:

- Van aki rajong az egyedi, szokatlan, új receptekért, gasztronómiai műalkotásokért.

- Van, aki ezeket tudja értékelni, de nem veti meg a legszimplább ételeket sem, mondjuk egy jó rántottát, lecsót, vagy paprikás krumplit

- Van, aki meg kizárólag jóllakni akar, elé ne tegyenek snidlinges túróval töltött padlizsánt, sült hagymás paradicsommal, ő egy jó húslevet, meg egy pörköltet akar enni nokedlivel, vagy ne adj' Isten történetesen neki egy kolbász mustárral az, ami a csúcs.

Meg úgy általában nem racionális okokból kedvelünk egy zenét. Inkább érzelmi okokból, és sokszor nem maga a zene adja az érzelmi kötődést, hanem sok belső referencia, hogy mikor hallgattad, kikkel, milyen életszakaszban voltál, milyen emlékek kötődnek hozzá. Van olyan zene, amit pl. ilyen okból szeretek, sőt a kedvenceim között van, pedig objektíven nézve magát a zenét, egy nagy kalap …. De nincs ezzel gond. Viszont ugyanígy, aki sokat jár diszkóba, az ott hallott zenéhez neki társul egy életérzés, egy emlékhalmaz, és javarészt annak az érzésnek a felidézése miatt jó. Aki nem jár, vagy valamiért rossz emlékei kötődnek hozzá, vagy más megfontolásból választ más zenét, amit hallgat, számára meg lehet, sőt érthető, ha nem kötődik az adott zenéhez annyi érzés, gondolat.

Szóval az, hogy szubjektíven neked mi tetszik mi nem, az egy dolog. Ahogy neked sem „illene” más zenei stílusokat ez alapján elítélni, úgy másoknak sem „illik” a te zenei ízlésedet elítélni. Illetve lehet ilyet, csak egy ilyen vélemény valójában az égvilágon semmit nem ér. Megítélni, és az alapján eldönteni, hogy te milyen zenét hallgatsz, azt lehet, ez természetes és szükséges is. Meg objektív nézőpontból nézve lehet zenéről is beszélgetni, akár még vitázni is róla, persze célszerű objektív mércék mentén tenni ezt.