Van az úgy, hogy a szülők nem engedi élni a gyerek életét?

Mindegy ilyen okból de egy ezer %-an meg akar a gyerek felelni a szülőnek. ( Van ilyen-olyan természetű gyerek)

Mára már felnőtt. De nem találja a helyét.

Mert amit belé neveltek a mai napig működik. Pl engedelmesség. De a szülői tudatlanság nem veszi észre, hogy azt mondta a gyerekének. Pl Minden pasi hülye, csak azt akarja, különben is jobb egyedül mint 2-3 gyerekkel egyedül. Aztán meg csodálkozik, hogy 36 évesen miért is még nem volt senkije. Hiszen alapból elutasított mindenkit, mert ezt tanulta, hogy így kell.

Másik esetben, csak a tanulás, a tanulás, sehova sem mehetett, ha mégis akkor zenei különórára.

Nem azt tanulta amit szeretett volna, mert az egyetemet végzett szülőknek már megvolt az elképzelésük, és jó be is ( idomították) így azt tanulta amit nem akart.

Így hát nem is csoda , hogy nem boldogul az életében.

De a fejlődés útját még felnőtt korban is elvágják a szülők nézeteim szerint, mert még mindketten otthon laknak, és még mindig megy a szülői ( programozás)

Munkája egyiknek sincsen, így kénytelenek a szabályokat betartani, de abba meg bele fognak roppani. Mit lehet itt tenni?

Mondani lehetne, hogy tanuljanak tovább. Az első esetben nem igazán jó képességű, a második esetben még azt is megszabják a mai napig, hogy mit, melyik szakk...

Az érdekelné ami tiltva van neki, de az engedelmesség véget megse fordul a fejébe, hogy szabad. Egy jókora összeveszést követve a szülőkkel. De ha nem támogatják...

Mi lenne nekik a megoldás?