Mit tegyek, ha már elegem van?

Anyukám rendszerint a testvéremet szereti jobban, vele többet foglalkozik, és neki több dolgot megenged. Úgy érzem, hogy én, mint második gyerek már nem azért születtem, hogy éljek, hanem csak úgy véletlen gyerek lettem. Sokszor nekem van igazam a testvérem és az én beszélgetésünkkor, de Anya mindig a bátyámnak ad igazat. Már jobban tanulni sem tudok, mert most már szinte szín ötös vagyok, a testvérem olyan 3-4 körül van, mégis ő a példagyerek. Ugyebár továbbtanulás előtt állok, és őt csak fellebbezéssel vették fel. Mai napig ő a szent, miszerint én késtem el a felvételijéről. Nem tudom, hogy miért az én hibám. Apa eddig valamennyire az én oldalamon állt, most már ő is anya mellé társult.

Szerintem elég jó rendet tartok a szobámban, és most a fejébe vette, hogy ha nem csinálok rendet, mire hazajön, mindent kirak a folyosóra, és a földön fogok aludni.

Meg putrilakónak nevez. És megjegyzem, nem vagyok kisebbségi.

Normális válaszokat kérnék. Szerintetek mit tegyek?