Hogy irányítsam az erőm?

A fő kérdésre nem tudok válaszolni, de nem minden kérdésre jön válasz, a kérdés is csak egy megnyilvánulás, amire sokféle reakció érkezhet a válaszon kívül is. Az enyém is valami hasonló. Választ ugyan nem tudok adni, de a megjegyzéseim nem is gátolják meg, hogy válasz kapj.

Viszont amit állítasz, az a tudásunk mai állása szerint nem lehetséges. Ha más hülyének gondol, az érthető. Pedig a jövőbe látni nem ördöngösség. Például biztosra veszem, hogy holnap felkel a nap. Jó ez elég triviális. Vagy pl. ha valaki nem tanul egy vizsgára, akkor láthatja azt, hogy meg fog bukni. Ez is elég esélyes, de ez már nem 100%. Vagy látom magam egy erdőben túrázni, látom a tájat magam előtt. Mivel szeretek túrázni, és egy évben egyszer-kétszer el is megyek, van esélye annak, hogy egyszer nagyon hasonló tájat fogok látni, mint amit most éppen elképzelek.

Az is kérdés, hogy mikor a jövőt véled látni, akkor ez akkor tudatosul benne, és különböztetődik meg a puszta képzelgéstől, álmodozástól, vagy utólag derül ki egy-egy ilyen képről, hogy a jövőt írja le? Sokszor megesik az emberrel, hogy pont egy olyan rég nem látott ismerős jön szembe az utcán, akire éppen akkortájt gondolt. Ez úgy csodának tűnik, de egyetlen nap alatt nagyon sok emberre gondolsz, csak mivel nem találkozol velük, nem ér egyéb inger, így nem is tartod számon, el is felejted. Hogy néha-néha éppen egybeesik a kettő, annak matematikai esélye van, szükségszerűen be is következik, de tisztán akkor látna az ember, ha megnézné, hogy hány olyan ember van, akire gondolt, de nem találkozott vele, és hány olyan ember, akivel találkozott, de előtte – mondjuk egy hét alatt – nem gondolt rá.

Aztán az emlékezet is megtréfálhatja az embert. Több olyan eset is volt, mikor régi barátokkal emlékeztünk vissza egy régi eseményre, és énnekem volt egy emlékképem, viszont mások egybehangzó állítása alapján az nem úgy történt meg, ahogy emlékszem rá. Pl. egy ilyen beteljesült látomásnál is felmerülhet a kérdés, hogy valóban azt láttad-e anno, ami most következett be, vagy a mostani élmények átrajzolták-e a látomásodról szóló emlékképedet. Néha az emberben olyan emlékképek is élnek, amik valójában soha nem történtek meg.

Akárhogy is, szerintem jó ötlet nyitni egy blogot. Ilyen módon te is látni fogod, hogy a látomásaid milyen eséllyel következnek be, és el tudsz gondolkodni, hogy amúgy milyen esélye volt a történés bekövetkezésének. Le tudod írni a pontos képedet a jövőről, így ki tudod szűrni – és nem ér ilyen vád –, hogy rosszul emlékszel a megjósolt jövőképre. A kétkedőket is jobban meg tudod győzni ezzel a bloggal. Vannak, akik ugyanúgy hisznek benne, bizonyára ők is élvezettel fogják olvasni a történéseidet a témával kapcsolatban, neadjisten ha valaki azt gondolja, hogy hasonló képesség birtokában van, akkor ő is írhat róla, akár egy külön blogban, akár hozzád társulva, így akár még tudományos vizsgálódás tárgya is lehet a dolog.

Bár én abszolút szkeptikus vagyok, akár én is kíváncsi lennék egy ilyen blog alakulására, abszolút elfogulatlanul nézve azt.