Szerintetek milyen a versem?

Próbálkozom versírással, van hozzá tehetségem? Köszönöm előre is a kulturált véleményeket, az építő kritikát. :)

A végzet finom illata

Kiolvastam a poros, régi, szakadt könyvet

A könyvet, mit Te adtál, egy csomó szörnyet

Láttam, amint az egyik követ

Megragadtam a cérnákkal teli övet

Ölhet, ezzel megölhet az ember

Megfojthat egy szörnyet

Egy ébredező szörnyet

Ki megint támadt, felébredt

Reszket, de közben nevettet

Rám ugrik, a száját nyitja

Nem tudtam, hogy ez meg van tiltva

Egyre, egyre csak nyitja

Bekaphat, nem, ez nincs tiltva

A gyomrában fészkelődve jövök rá,

Itt a jövőm várt, és lásd:

Távol vagy, száraz ajkad,

Szíved, szemed, máson akad

Hogy pontos legyek,

Hogy még jobban rettegjek,

Bevallom: nem is kerestelek!

Nem láttalak, nem is szerettelek!

De nem! Nem lehet hazudni!

Hazudni, s egyben átverni,

Áltatni magamat!

Tudom, hogy vágytam,

Hogy közelséged kerestem,

Hogy megcsókoljam

Vagy legalább csak érezzem...

Csak...

Csak..

Élhessek!

Úgy mint régen...

Csak most...

Melletted!

Az áporodott szagú,

Rothadó, savanyú fogságban

Mást is látok, más is feltűnt!

Felbukkant valaki, és szívem

Hevesen dobogva

Újra megrémült!

Tükörképem hasadba döfött

Egy rozsdás és már véres tőrt!

A vöröslő folyadék, mely az életet jelenti,

Lecsurgott lábadon, nem fogom feledni

Az a fenségesen kecses láb!

Megbabonázva estem extázisba

A gyönyör és az undor egyszerre ejtett fogva

Megállítanám a dolgokat ordítva

De nem lehet! Az egész az agyam játéka

Vonzó akár egy orchidea

Elvarázsolt az illata

Nem hallhatom, amint kacagva mondod:

Ez az Isten szava,

Hogy ez az ő akarata

Kezemben ékes szablya

A sors is talán ezt akarta

Megoldhatok minden problémát!

Hát rajta!

Beledőlök, s nem is fáj

Lehet tényleg ő akarta

Az agyam!

Meg annak játéka

Az orchidea!

A végzet finom illata