Hogy tetszik nektek a versem?
Neked
Édes vagy számomra, mint ajkaknak a méz,
Picinyke szeretet,
Mely elfér apró szívemben, mégsem kevés;
Csak lehessek veled!
Nem tehetem meg, hogy ne gondoljak pont rád;
Miért is ne tenném?,
Mikor itt vagy és élsz, mint szerető barát,
Szívbe vezető fény?
Mondd el ki vagy, s megsúgom én is neked,
Miként lángol testem
Napnál vakítóbban; hogy sosem feledlek.
Hiába szenvedem.
Tisztában vagy azzal, amit érzel, ugye?
Mondd hát el nekem is
Drága szerelmem, mert eljött az ideje,
hogy végre szemembe nézz,
Hogy megfogjam kezed és erősen szorítsam,
Míg magamhoz ölellek
Téged, s fürösztlek mézédes szavakban.
Örökre legyek veled!
A hiányod lángja kigyúl bennem bárhol
S feléget mindent,
Annyira szeretlek! Meglőtt engem Ámor
Szívem mélyén...ott bent!
Szeretetem piruló napsütés, friss harmat,
Mely csiklandozza
Arcod, s megköti szerelmes fogadalmad
Újra meg újra...
Nekem egyedül, csak reád van szükségem,
Meg egy félénk csókra;
Ahhoz, hogy végre már én is érezhessem:
Milyen a csók hatalma!
Te csoda vagy, ebben a hatalmas világban,
Egyedeüli egyetlen;
Téged szeretlek, te vagy az persze, már mondtam,
Kit őrzök a szívemben!
Egyszer majd megtudod, hogy mily sok szeretet
Lakozik még bennem;
Mit veled akarok megosztani, csak veled:
Mással lehetetlen!
Eljött a nap, hogy felköszöntselek téged;
De ölelést adni
Sajnos nem tudok, sem hasonlót ha kéred,
Tudsz így szeretni?
Bárcsak egyet kívánhatnék, csakis egyet,
Mert az is elég lenne
Ahhoz, hogy mindig szeresselek és legyek
Méltó szeretetedre!
Szeretlek, és ezen nem tudok változtatni,
Ha rosszat is teszel,
Mert szívem szeretete az összeset elnyeli.
Szeretni mindig kell!
Hogy benned mi zajlik épp, én nem tudhatom,
Mondd hát el, hogy értsem;
S öledbe borulva, könnyesen arcodba súgom:
Nélküled nincs életem!
Csillagaid közt immár tizenhat ragyog,
Hisz tizenöt év eltelt;
Ezért kívánok boldog születésnapot
Mézes kis ünnepelt.
Édes vagy számomra, mint ajkaknak a méz,
Picinyke szeretet,
Mely elfér apró szívemben, mégsem kevés;
Csak lehessek veled!
(Csak lehessek veled,
Mindig fogjam kezed,
Érezzem ölelésed
Mutasd szerteted,
Mely oly forrón ég bennem,
Hogy talán már lehetetlen!
Csak lehessek veled!)
Írta(m): Sophye
Szóval lehet, hogy nem egészen vers de azért remélem annyira nem vészes :) Kíváncsi vagyok azért más emberi véleményekre, persze ha nem tetszik, nem kell rögtön leb*szni, szépen is meg lehet írni :) Szerintem. :D Köszi előre is :-*
Közhelyes, nem irodalmi szöveg. Sekélyes szókincsed van. Nincs benne eredetiség. Formai hibákkal teli.
Ezzel együtt, az itt gyakran felbukkanó förtelmeknél jobb.
> Szóval lehet, hogy nem egészen vers
Bizony. Se az ütemhangsúlyos, se az időmértékes formákba nem fér bele. Maximum a szabad versként lehetne még értelmezni, de annak meg túl szabályos, a szabad versnél fontos a dinamika, ott a verssorok hosszának változása adja a „ritmust”. Kicsit olyan az egész, mint egy dalszöveg, de annak meg nem hiszem, hogy „eladható” lenne.
Viszont kellően közhelyes. Kicsit olyan ömlengős, de az viszont koncentráltan az. Itt-ott visszatérő gondolatok is találhatóak a műben, csak éppen nem versszerűen, inkább „gyártsunk még egy versszakot” jelleggel.
Születésnapi köszöntőnek elmegy, aki ismer téged, az bizonyára nagy örömmel fogja fogadni a versedet, de egy idegenben nem fog mély nyomokat hagyni. Az kétségtelen, hogy olvastam már sokkal rosszabbakat is, de sokkal jobbakat is szép számmal…
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!