Hogyan szokta elkülöníteni magát egy okos a buta tömegtől?

Esetleg nem megy közéjük?

Már csak az lenne a kérdésem: mi az, hogy "buta"?

A butáknak - úgy gondolom - szemet szúrna egy az övékkel ellentétes vélemény, és próbálnák meggyőzni a saját "igazukról" - ami buta emberek esetében jellemzően nem észérvekkel történik.

Szerintem okos ember ezt előre látja.

> "Már csak az lenne a kérdésem: mi az, hogy "buta"?"

> Ennek megválaszolására nem tennék kísérletet, inkább tovább dobnám a labdát a Mensa Hungariqa-nak.

Nem biztos, hogy jól teszed. Attól, hogy valakinek jó a logikai intelligenciája, az még nem jelenti azt, hogy okos is. Mensa tagok között is láttam már antiszociális, műveletlen, arrogáns, önző, vagy éppen irreális rögeszmével rendelkező embereket is. Illetve attól, hogy valakinek átlagos, vagy akár átlag alatti a problémamegoldó képessége, attól még lehet tapasztalt, művelt, segítőkész, objektív, stb…

Oké, mellékkérdés, hogy ki okos és ki buta, de azért nem lényegtelen. Ha nincs valami objektív mércéje az okosságnak, akkor bizony jogos a kérdés, hogy valóban az az okos, aki annak tartja magát, és azok a buták, akiket annak tart, vagy nem fordítva van-e (mindenki hülye, csak én vagyok helikopter esete).

Persze azért vannak objektív mércéi is az okosságnak. Oké, az intelligencia azért a legtöbb esetben korrelál azzal, amit az emberek általában okosságnak tartanak. Pl. mérce, hogy valaki tud-e válaszolni egy adott kérdésre, vagy sem, meg tud-e oldani egy problémát vagy sem. Sőt egy butább ember is képes azért ezt látni, és képes elismerni, ha valaki okosabb nála.

Az okos ember kétféle módon közelíthet a kérdéshez:

- Nem zavarja, ha valaki buta. Ebben az esetben nem feltétlenül akar elkülönülni a butábbaktól, sőt képes lehet nagyon jól érezni közöttük magát, mondjuk nem is méricskélve azt, hogy ki okos és ki buta. Persze valószínű az okosabb emberek társaságát fogja keresni, hogy olyan dolgokról is tudjon beszélgetni, amihez ismeretek kellenek.

- Zavarja, ha valaki buta. Ebben az esetben meg leggyakrabban megpróbálja ezt kompenzálni. Ebben az esetben sem fog elkülönülni a tömegtől, hanem megpróbálja megértetni magát úgy, hogy azt kevésbé okosabb társai is megértsék. Ez sok esetben sikerülni is fog neki, hiszen okos, képes egyszerűen megfogalmazni gondolatokat, egyszerűen felfogható formában. Illetve megpróbálja kompenzálni a helyzetet, megpróbálja a butákat okosítani. Ha valóban okos, akkor képes ezt jól csinálni, és képes a tömeg egy részét okosabbá tenni. Ha igazán okos, akkor valószínű jó tanítóvá, jó példaképpé, jó mesterévé tud lenni az embereknek. Biztos, hogy ez az út azért csalódásokon, szörnyülködéseken, néha a tehetetlenség érzésén keresztül vezet, de lesz eredménye.

Aki magát okosnak tartja, a többieket butának, és el akarja magát különíteni a butának tartottaktól, az valószínű annyira nem okos. Van ennek némi antiszociális jellege, ami nem annyira szokott az okosság ismérve lenni.