Van így esélyem kijutni Németországba?

Már oviban is németet tanultam, aztán nemzetiségi németes általános iskolába vettek fel, ahol heti öt nyelv óránk volt, plusz egy óránk Németország történelmének, földrajzának/stb. ismeretéről. Az osztályomba olyan emberek jártak, akiknek német rokonaik voltak vagy csak szimplán nagyon jó nyelvérzékük volt, úgyhogy nem kifejezetten kedveltem meg a nyelvet, mert mindig rosszabb voltam benne, mint a többiek. (Senkim se tud németül.) Nem is foglalkoztam vele annyit, de a 4-es szintet mindig elértem. Aztán jött egy olyan lehetőség, hogy ki lehetett menni pár napra cserediáknak. Az első egy-két napon voltak nehézségeim a nyelv megértésével (egyrészt mert eddig nem érdekelt annyira, hogy totál jól megtanuljam, másrészt meg mert 3 éves korom óta magyar akcentussal hallottam, így is tanultam meg), de aztán a napok alatt belejöttem. Nagyon megszerettem a nyelvet az utolsó év végére, sőt, az egész országot. Azóta visszavágyom oda. Néha elkap egy honvágy-szerű érzés, mintha ott is sokáig laktam volna, és azért hiányozna. Szeretnék egyetemre/főiskolára kijutni oda, azóta a kirándulás óta még jobban tanulok, hogy ezt megvalósíthassam. 9.-ben kezdő csoportba tettek be, mert nem voltunk elegen egy haladó csoport indításához. Hiába néztek itthon német könyveket/interjúkat/filmeket, nem sokat segít sajnos. Csak abban az időben értettem meg a német filmeket, amikor Németországban voltam, de már bőven "visszaszoktam" a magyar akcentusra, ráadásul szinte nem is magnózunk, meg ott van az is, hogy a legelejéről kezdtem el tanulni (ami a régebbi lemaradás miatt nem lenne hátrány, ha haladnánk is az anyaggal). Attól félek, hogy ha kimennék majd oda tanulni, akkor ha fel is vennének, megbuknék a nyelvtudásom miatt. Meg gondolom kéne pénz, nem is kevés. Pszichológus szeretnék lenni leginkább, utána az óvónő jön a listámon. Ti mit gondoltok erről? Szerintetek sikerülhet valahogyan?

(Esetleges elgépelésekért bocsi.)