Hogyan és milyen módon lehetséges azt elérni hogy valaki tárgyakat tudjon mozgatni a puszta gondolatával? Komoly válaszokat szeretnék.

Már meg is tanultuk. :D

Küldönk neked pénzt, azaz te tárgyat, azaz pénzt tudtál mozgatni, a gonolatoddal, amit ide leírtál.

1. Gondolod, hogy ezt egy gyakorikerdesek.hu felett kérdésre valaki le fogja neked írni? Ha ilyen egyszerű lenne, akkor boldog-boldogtalan lebegtetne, mozgatna tárgyakat. Ezzel szemben egyetlen olyan embert sem ismerünk a világon, aki laboratóriumi körülmények között lefolytatott vizsgálat alapján képes lenne ilyenre.

2. Nem létezik olyan, hogy telekinézis. Ami van:

- Deklaráltan trükknek minősülő trükkök (bűvészek, illúzionisták)

- Csalás céljából elkövetett trükkök, csalások.

- Fake felvételek.

- Sci-fi kategóriába sorolható írások, elméletek.

- Spiritiszta, okkultista, ezoterikus írások, mendemondák.

Mint írtam, nem tudunk egyetlen olyan tudományos módszertannak megfelelően végzett vizsgálatról, kísérletről, ami egyáltalán kimutatná a jelenséget, akár statisztikai alapon.

Egyelőre nem ismerünk olyan törvényt, ami ezt tiltaná... hacsak az nem, hogy az eddig ismert világunkból ez sehogyan sem következik.

Azért elég jól ismerjük már a világunkat, úgy gondolom.

Másrészt az emberek elég sok mindent elképzeltek már, amiről azóta kiderült, hogy nem valósítható meg.

Biztos, hogy lesz még sok új felfedezés - de a "CSAK gondolattal mozgatás" igen jó eséllyel nem lesz ezek között.

> Attól mert még nem bizonyították még van rá esély, hogy lehetséges.

Természetesen van rá esély. Úgy 0,000 000 000 000 000 … 001%. Ahogy arra is van esély, hogy létezik a földön egy rózsaszín alapon zöld csíkos beszélő ló. Vagy annak is nullánál nagyobb a valószínűsége, hogy a szobádban az összes oxigénmolekula a bal felső sarok felé veszi az irányt, és te megfulladsz. Sőt ez utóbbinak még konkrétan ki is lehet számolni a valószínűségét, szigorúan tudományos alapokon, és ennek a valószínűsége nem nulla. Mégsem számolt be még senki arról, hogy ez valaha megtörtént volna, és nem csak annak elenyésző, elhanyagolható a valószínűsége, hogy veled megtörténik, hanem annak, hogy a Naprendszer pusztulásáig megtörténik a Földön.

Tudományfilozófiai szempontból teljesen jogos megállapítás, hogy valaminek a nem létezését nem lehet bizonyítani.

Az kérdés, hogy ennek ellenére mennyire ésszerű bízni abban, hogy tényleg létezik.

> Az idő múlásával egyre több dolog van amire rájövünk, hogy képesek vagyunk.

Meg egy csomó dolog van, amiről tudjuk, hogy nem vagyunk képesek rá, pedig jó lenne. Pl. nem tudunk repülni segédeszközök nélkül. Amúgy pontosan mire gondolsz, mi volt az, amiről régebben úgy gondoltuk, hogy nem vagyunk képesek rá, ma meg igen? (Nem technikai oldalról, hanem emberi oldalról.)

> Ami miatt pedig nem vagyunk képesek egyes dolgokra az szerintem az amiért azt hisszük hogy nem vagyunk rá képesek!

A földön milliók hiszik, hogy képesek vagyunk rá. Vannak, akik mindenféle meditációval, jógával, agykontrollal, mindenféle – már elnézést – hókusz-pókusszal próbálják is magukban „felébreszteni” ezt a képességet. Vannak, akik évtizedek óta erre gyúrnak. Ennek ellenére egyetlen olyan embert sem ismerünk, aki képes lenne erre.

#6> Egyelőre nem ismerünk olyan törvényt, ami ezt tiltaná.

Energiamegmaradás, perdületmegmaradás törvénye akár sérülhet is. Persze lehet olyan magyarázatot is találni a jelenségre, amivel ez elkerülhető, de ahhoz, hogy bármit is mondjunk, egyelőre azt kellene elsőnek bizonyítani, hogy a jelenség egyáltalán létezik. Fiktív dolgokról működése bármilyen fiktív módon leírható.

Két dolog kellhet valamihez: tudás és képesség. Természetesen senki nem születik az úszás és a tűzgyújtás tudásával. De milyen képességek szükségesek ehhez? Semmi különös, a végtagok, a test megfelelően összehangolt mozgására van szükség, semmi másra. Nem a képesség hiányzott belőlünk régebben sem, hanem a tudás, az eszközök. Ez nem belső kategória, hanem külső kategória. Ez a tudás viszont leírható, átadható.

Meg amúgy még egy csomó dolog van, amire régebben „nem voltunk képesek”, pl. repülőgépet, autót építeni, áramot termelni, stb… De rossz a kifejezés. Itt sem a képességgel volt gond, az megvolt, a tudásunk nem volt elegendő. Nem ismertük a világ működését, a világot leíró – fizikai – törvényszerűségeket, összefüggéseket. Miután megismertük, képessé váltunk ezt felhasználni, célirányosan gondolkodva megfelelő eszközöket kreálni.

De a telekinézishez nem csak a tudás hiányzik, hanem a képesség is, sőt elsősorban a képesség hiányzik. Ahogy repülni sem azért nem tudunk eszközök nélkül, mert nincs meg a megfelelő tudásunk, hanem mert nincs meg a megfelelő végtagunk hozzá, nincs szárnyunk, a meglévő végtagokkal meg nincs rá mód, hogy repüljünk.

A fizikai világot meglehetősen jól ismerjük. Nagyon ritka és összetett folyamatokat is felfedeztünk, és ezeket hasznosítani is tudjuk. De nem találtunk olyan fizikai törvényszerűséget, amivel a telekinézis egyáltalán akár fiktív, hipotetikus módon jól leírható lenne. Ahhoz, hogy egy tárgy lebegjen, vagy elmozduljon, erő kellene, hogy hasson rá. Erőt egy test, vagy valamilyen mező tud gyakorolni a tárgyra. Ugye itt arról van szó, hogy nem érünk a tárgyhoz, tehát csak valamiféle mező jöhet szóba. (Az más kérdés, hogy tulajdonképpen mikor az anyag okoz kölcsönhatást, akkor a lentebb szereplő kölcsönhatások zajlanak le, pl. mikor eltolsz egy autót, akkor is a kezed és az autó atomjaiban található elektronok lépnek kölcsönhatásba, a Pauli-elv miatt vagy képes eltolni az autót.)

Tehát az a pár kölcsönhatás jöhetne szóba, amit már ismerünk: gravitáció, elektromágnesesség, erős és gyenge kölcsönhatás. Mindegyiknek ismerjük többé-kevésbé a működését, pusztán gondolkozással – megfelelő szervek nélkül – egyiket sem igazán lehet generálni.

Pontosabban nem ismerünk olyan biológiai folyamatot, ami kellő nagyságú és jellegű ilyen mezőt lenne képes létrehozni, ami alkalmas az adott tárgy elmozdítására. Hasonlót sem ismerünk. Pedig most már hatalmas tudásbázis áll mögöttünk, rengeteg kísérlet, mérés, stb…

De nézzük mi jöhet szóba:

1. Erős kölcsönhatás: Kizárólag nukleonokon belül lép fel. Erős törekvések voltak és vannak arra, hogy valahogy a nukleonokon kívül is el tudjuk kapni ennek a közvetítő részecskéit, de úgy tűnik ez lehetetlen. Az erős kölcsönhatás a nukleon – proton, neutron – alkotóelemei – kvarkok – között hatnak, oda vannak bezárva. De még ha lenne is nukleonon kívüli erős kölcsönhatás, az kizárólag atomnál kisebb távolságban hathatna csak, és csak vonzás formájában.

2. Gyenge kölcsönhatás: Csak pár folyamatban vesz részt. Nevéből adódóan nem is túl erős. Ez sem igazán képzelhető el a telekinézis magyarázatául.

3. Gravitáció: Nagyon gyenge kölcsönhatás. Te sem vonzod pl. az előtted lévő asztalt mérhető mértékben. A kölcsönhatás a tömegekkel arányos, a hozzád képest hatalmas méretű Földgolyó is egy eléggé gyenge, tehát jól elviselhető, nagyon könnyen kompenzálható erőt fejt ki. Ahhoz, hogy mérhető mértékű gravitációt gerjesszünk, óriási tömeget kellene generálnunk, vagy óriási energiát befektetni. Az ember azért annyi kalóriát nem vesz magához, hogy elvi szinten képes legyen ekkora energiát megmozgatni. Nem mellesleg a gravitáció árnyékolhatatlan, így mindenre hat. Nem lehet csak egy tárgyra erőt kifejteni vele. Az nem csak az adott tárgyat fogja vonzani, hanem mindent, és kizárólag vonzani fog, nem lehet vele mondjuk oldalirányban mozgatni tárgyakat. (Az, hogy miért árnyékolhatatlan, arra meg az általános relativitáselmélet ad nagyon jó választ.)

4. Elektromágnesesség: Azért hagytam utoljára, mert még ez képzelhető el leginkább egy fiktiv elmélet alapjául, ami esetleg képes a telekinézist megmagyarázni. Könnyen generálható, elég erős kölcsönhatás, ráadásul irányítható, árnyékolható is. Viszont nem figyeltünk meg még olyat, hogy az ember képes legyen ilyen irányított, és kellően erős elektromágneses erő létrehozására. Ha csak nagyon ritkán fordulna elő, akkor is találkoznánk a jelenséggel, vagy a történelem során kellene lennie valamiféle tapasztalatnak, ami hasonlót ír le.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

De közelítsük meg most a kérdést ne a fizika, hanem a kultúrtörténet oldaláról. Maga a fogalom sem volt ismert kb. a XIX. század előtt, illetve hasonló – csak máshogy nevezett – jelenség leírásával sem igazán találkozhatunk, sem a nyugati civilizációból, sem a világ más tájairól. Maga a telekinézis fogalma tehát ekkor keletkezett. Ugye a XIX. században – mikor a vallások elvesztették a szerepüket, és a tudományból is kicsit kiábrándultak az emberek – született meg a spiritizmus, mint világnézet. Ennek az eszköztárában volt aztán mindenféle dolog, pl. asztaltáncoltatás, kopogással, ábécével való kommunikáció, stb…

Egy rövid ideig ez elég divatos dolog volt, csak ahogy divattá vált, egyre több szkeptikus is találkozott vele, majd sorra buktak le az addigi „médiumok”, kiderült, hogy ilyen-olyan-amolyan trükköket használtak, csaltak. A kb. végnapjait élő spiritiszta mozgalomban valahogy felmerült az igény, hogy valamiféle tudományosnak tűnő magyarázatot adjon a fenti jelenségek leírására, így született a telekinézis fogalma. De ennek semmi köze tényleges tapasztalatokhoz, objektív kutatáshoz. Mára a spiritizmus még marginálisabb, de ezt az áltudományos telekinézis fogalmát aztán azért átcsempészték az ezoterikus világképbe, és kissé módosítva, önálló életet él ma is az a vélekedés, hogy pusztán elménket használva képesek vagyunk tárgyak mozgatására.

De ennek semmi köze semmiféle megfigyeléshez, objektív vizsgálódáshoz. Valaki kitalálta, hogy milyen jópofa lenne, ha tudnánk ilyet, és generáltak hozzá „fizikát”, meg történeteket, de ettől még nem lesz az egész racionálisabb. Ez olyan, mintha kitalálnám, hogy van olyan söröskorsó, amiből soha nem fogy ki a sör. Jópofa, az emberek vágynának egy ilyenre. Ha kellő marketinggel – misztikus, ködös körítéssel – adom el az egészet, akkor hinni fognak emberek abban, hogy ez akár lehetséges is lehet. Ha még generálok hozzá egy fizikai törvényt, akkor meg pláne. De ettől ez még csak egy vágyálom, nem megfigyelt jelenségekből következő elmélet.