Mit kezdjek az életemmel?

Idefigyu.

Most akkor mit is szeretnél leginkább? A semmit? Vagy valamit akarsz, csak tenni nem érte? Háziasszony akarsz lenni de a barátod nem akar rajtatok élősködni? Ez érdekes. Ki élőskdödik kicsodán? A virágkötő suliba nem vettek fel? Próbáld akkor meg jövőre mégegyszer. A fényképészethez nem kell kémia vagy ha igen, hát az igazán semmiség.

De nem is ez a fő bibi gondolom. Az normális hogy nem találod a helyed a világban, de azért kezdd el keresgélni lassan, mert sült galambok nem repkednek. Tulajdonképpen mi a baj? Azért akarsz háziasszony lenni, mert nem sikerül a suli amit szerettél volna?

1. befejezed a mostanit, ártani nem árthat, egy évet kibírsz mindenhol

2. megpróbálkozol a felvételivel ahova szeretnél, előtte KÉSZÜLSZ RÁ

3. gondolom a pasid költözne hozzátok, ha nem akar élősködni, be is szállhat a költségekbe pl, de ez csak egy ötlet

4. ha ennyire nem akarsz suliba járni, hát legyél háziasszony, de tudnod kell, milyen egy háziasszony élete, akit eltartanak, csak annyija van, amennyit a férje ad neki, ha elhagyják, teljesen egyedül marad semmi szakmával amivel esetleg elmehetne dolgozni, alá van rendelve ezáltal a párjának, esetleg meg is kaphatja ezt érzelmi zsarolásban, csak otthon főz mos takarít gyerekeket nevel, és ennyi az élete. Az rendben lenne, ha azért választanád ezt az életet, mert a férjed elég pénzt keres hogy téged felmentsen, vagy annyira gazdag vagy hogy mindez nem számít, vagy tényleg úgy érzed, ez az életed, de ha jól értem te nem ezért akarod, hanem mert feladtad azt amit igazán szerettél volna. Gondolkodj el ezeken a dolgokon szerintem és adj esélyt magadnak, mert még nagyon fiatal vagy, és később sok mindent megbánhatsz.

Az első hozzászólónak szerintem nagyon jó érvelései voltak. Az én kis élettörténetem is hasonló volt, talán tudsz majd valami számodra hasznosat leszűrni belőle.

Nekem is volt öngyilkossági kisérletem, igaz nem a suli miatt, hanem a szüleim miatt, akik szerettek és barátaim voltak vagy elköltöztek vagy meghaltak, én is nagyon depressziós voltam. Ezután jött a továbbtanulás. Magyar tanitóképzőre szerettem volna menni, viszont az anyagiak miatt nem választhattam azt, igy hát olyat választottam, amit addig nem is tanultam: az informatikát. Az első év nagyon rossz volt: befelé fordultam, nem ismertem senkit, új hely és sok megpróbáltatás, de sikerült, mert bennem volt az, hogy be akarom fejezni, akárhogy is lesz, ha már elkezdtem. Második évben már sokkal könnyebb volt minden: lettek barátaim, kedves tanárokat ismertem meg, a suli is könnyebben ment. A remény még igy is él bennem: ha valamikor lesz pénzem, véghez szeretném vinni a tervem, hogy tanitóképzőre megyek.

Az élet eléggé rögös út, sokszor kerülőkkel érsz célba, és akkor jössz rá, hogy szükséged volt a megpróbáltatásokra, mert az erősebbé és bölcsebbé tesz.

Fiatal vagy még háziasszonynak. Lehet úgy tűnik, hogy az könnyebb egy sulinál, amit nem szeretsz, de ez nem igaz. Egy háziasszonynak nagyon sok teendője van, ami mindennapos, és igen fárasztó tud lenni, és ezt még tetézi, hogy sokan nem becsülik meg őket. Ezt akarod?

Meglátod most borúsnak tűnik minden, de ismét lesznek az új környezetedben olyan személyek, akik segitenek neked, és igazi barátokra találsz majd, ne add fel, harcolj.