Mi a véleményetek (többi lent)?
Nemrég kezdtem el írni egy regényt(amúgy 15 vagyok), most kiragadtam pár részletet, és a véleményeteket kérném róla. Ja, és fantasy-féleség lesz.
...belemerült a könyvbe, nem is vette észre, hogy telik az idő, és azt sem, hogy valaki messziről közeledik felé, eléggé sietősen. A kiabálásra viszont már felfigyelt:
-Futás! Itt van!-ez pontosan ugyanaz a fiú volt, akinek a „játékpisztolyát” ellopta. Ja, és mögötte bandukolt hőnszeretett betörőnk is. Hope még gyorsan megjelölte, hogy hol tartott a könyvben, majd ő is nekiiramodott. Egyedül az zavarta, hogy rossz irányba kell szaladnia.
-Ki ez?-kérdezte lihegve Hope.
-Úgyse hinnéd el-jött a válasz.
-Oké, és te ki vagy?-a másik válaszra sem méltatta...
...Az egész jelenet olyan volt mint egy hagyományos, tetőn mászkálós akciófilm. Akadályokat kerülgetve az épület széléhez, értek, ahonnan már nem igazán lehetett mit kezdeni, azaz:
-Ott egy kamion!
-Hé, ez nem egy akciófilm!-így Hope.
-Hát...ha nem ugrunk biztosan horror lesz belőle-ez döntő válasz volt. ...
...-Gyertek, üljetek, le, ennetek kell valamit mielőtt belevágunk a mentőakcióba és biztosan kifáradtatok?
-Nemrég még nagyon sietnünk kellett-jegyezte meg Georgina.
-Persze, mert Rose mondta, hogy három órára megterít nekünk, ha megfelel, én pedig féltem hogy kihül az ebéd-kuncogott az öregasszony...
...Egy kicsi, sötét szobában ébredt, a föld alatt. Kinyitotta a szemét, de nem látott semmit. Te jó ég, lehet hogy megvakult? Vagy egyszerűen várnia kell, még a szeme megszokja a sötétséget. Erősen pánikba esett, majd mikor helyrerázódtak a gondolatai, levette szemeiről a hideg borogatást. ...
...-Jaj, hál’ az égnek. Azt hittem KB-d van. Sok SV hal ám meg így.
-Hogyan?-Eilin nem igazán értette, hogy mit beszél a szőrös valami.
-Ó, jaj elnézést! Az SV-k nem értik a rövidítéseket.
-SV?
-Sivatagi vándorlók.
-Ó! Te mentettél meg?
-SJ szolgálatára!
-SJ, mint?
-Sivatagi jeti.
-Sivatagi jeti? Én azt hittem, hogy a jetik nem szeretik a meleget.
-Azok az É.S...északi sarki jetik....
...ájultan esett a földre. Ismételten. Már roppantul unta ezt az állapotot, de mivel nem volt eszméleténél, nem tudott emiatt bosszankodni...
...-Bocsánat, meg tudnád mondani, hogy melyik világban vagyunk?
A lány meglepődve nézett rá:
-Te látsz engem?
Buck ugyanilyen meglepetten reagált.
-Nem kéne?
-Hát, engem már régóta nem lát senki. Szellem vagyok.
-Aha...és mikor haltál meg?...
...-Mindjárt gondoltam. Kénytelen leszek életbenhagyni, különben soha nem is tudjuk meg.
-Gondolom, egyébként sem ártanál neki?
-Hát persze hogy nem-bólintott-Tudok fájdalommentes módszereket.
-Roppantul nehéz eset vagy, ugye tudod?
-Hogyne. Gyerünk. Jó lesz, ha még sötétedés előtt ki tudom vallatni Faustinát.
-Mármint faggatni.
-Ha ez jobban tetszik...
-Gina, ígérd meg, hogy nem bántod!
-Miért?
-Csak ígérd meg!
-Jó, akkor nem bántom.
-És más se?
-Azt nem mondtam.
-Gina...
-Rendben-sóhajtott...
...-Mikor érünk már ki?-türelmetlenkedett Hope.
-Majd, ha megint lila hó esik-felelte Alan.
-Mindenhol fák-pásztázta Hope a környéket-Fa, fa, fa, fa, faház, fa...Jé, ott egy faház! Hátha lakik benn valaki...
...-Mi mi mi van?-szólt ki dadogva, mintha csak álmából verték volna föl.
-Eddie bácsi, én vagyok az, Alan.
-Jjaa!-Eddie bácsi valami macskanyávogás szerű hangot hallatot.
-Ugye nem tetszik fejbelőni, ha bemegyek?
-Beszélsz butaságokat fiam, hát tennék én ilyet?
-Akkor nem?
-Mit nem?
-Bemegyek.
-Jjaa.
Alan belépett, egy ütést érzett a fején, majd sötét lett. Szerencsére nem találta el komolyabban a deszka, így hamar feltápászkodott...
Nekem sem.
"Ja, és mögötte bandukolt hőnszeretett betörőnk is."
"...Az egész jelenet olyan volt mint egy hagyományos, tetőn mászkálós akciófilm."
Ez a stílus nekem nem jön be. Lehet, hogy emberek egymás között így mesélnek, de könyvben nem akarok ilyet olvasni.
Igen, az tényleg nagyon jó dolog, hogy ti így beszéltek egymás között. Én inkább efféle stílusú beszélgetéseket hallottam eddig:
...-Te Béla-szólítja meg Bombitz a barátját-Nem hiszed el, mi történt velem a megállón!
-Mondjad.
-Ülök a padon, sehol senki. Aztán jön egy nagydarab fickó, fekete bőr cuccban. Leül a pad másik oldalára.
-Ne fárassz már, mondd a lényeget.
-Azt próbálom, ha nem szólnál bele. Szóval ülünk ott ketten, a csávó meg lassan araszolgat felém. Kajakra homokosnak néztem.
-Mér’ nem volt az?-röhögött a másik.
-Várjál, most jön a lényeg. Érted, már egész közel jött, én meg már nem bírtam hova húzódni. Majd leestem a padról, közbe’ magamba’ imádkozni kezdtem, hogy jöjjön már a busz. Akkor a fickó megszólal: „Kuss” Erre én: „Egy szót se szóltam.” Már tisztára ki voltam, mi van ha a fickó őrült?! Akkor azt mondja nekem: „Imádkoztál. Hallottam én!” Nézek rá, hogy honnan tudja, és akkor azt mondja: „Senki sem imádkozhat a jelenlétemben.” Érted, én meg már frászt kapok, hogy mit akar az ürge. Mondom: „Mér’, ki vagy te?” Aszongya’ hogy ő az ördög.
-Na ne szórakozz-Rácz Béla már majd ledőlt az ülésről-Amúgy lehet, hogy ez az a barom, aki megszökött a diliházból...
Visszatérve a "regényhez":
Amúgy elég pörgős(és hosszú) a történet, így célszerűbbnek találtam könnyen érthető, rövidebb mondatokban írni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!