Valaki lefordítaná nekem ezt a 4perces Jared Leto videót?

Sziasztok, a nevem Jared Leto, és ez az én karrierem 4 percben.

(bevágás a Dallas Buyers Clubból)

K: A brit nézők először egy TV sorozatban fedezhettek fel téged, aminek a címe „My So Called Life” volt. Mire emlékszel ennek a shownak a készítéséból?

J: Azt hiszem… még mindig nagyon hálás vagyok, hogy egyáltalán van ilyenem, hogy karrier. Azt reméltem, hogy képes leszek olyan dolgokat csinálni az életben, amire büszke lehetek, de sose reméltem… mindezt.

K: Terrence Malick-kel dolgozhattál együtt a The Thin Red Line című filmben. Milyen volt ez az élmény?

J: Ő egy hihetetlen filmrendező, és egy remek ember, nagyon szeretem őt és a munkáit. Megtanultam nyitottnak lenni a balesetekre/véletlenekre és hogy mi történik az adott pillanatban. És tudod… ő igazából inkább egy bálvány, nem is egy rendező.

Nagyon izgatott voltam, hogy David Fincherrel dolgozhattam (a Fight Club rendezője), tudod ő nagyon fura, egy különc, akiket én nagyon kedvelek, szóval izgatott voltam, hogy ehhez a csoporthoz csatlakozhattam, akik készek voltak a szart is kiverni egymásból. Tudod ez volt az első két film, amit Fincherrel csináltam, és… Több dolgom volt a Panic Room-ban, mint a Fight Clubban, tudod… tele voltam protézissel, arcom annyira el volt torzítva a film végére. Végülis ez a helyzet, mikor Daviddel dolgozol, hogy már annak is nagyon örülsz, hogy egyáltalán része lehetsz a dolgoknak. Emlékszem, mikor a Fight Clubbon dolgoztunk, a színészek csak abban reménykedtek, hogy egyáltalán benne legyenek a végső vágásban. Az emberek küzdöttek ezért, annyian voltak a filmben. Én csak néztem Davidet és próbáltam tanulni tőle amit csak tudtam a rendezésről. Tudod minden jelenet olyan volt, akár egy festmény, nagyon különleges volt ennek részese lenni.

(az American Psycho-ról): Nehéz rá visszaemlékezni, nagyon rövid ideig voltam abban a filmben, csak egy-két napig. Mindig is szerettem a könyvet belőle. Egy nagy hívője és támogatója voltam.

(a Requiem for a dream-ről): Én nem sűrűn nézem vissza a saját filmjeimet, de a Requiem for a dream azok közé tartozik, amit ténylegesen láttam is. Egy filmfesztiválon Darren (Darren Aronofsky a rendező) megnézettette velem, és azt gondoltam, hogy oké, talán meg kéne nézem egyszer az életben, oké, felmész a vörösszőnyegre és megnézed a filmedet, és megtettem. A film szerkesztése nagyon sokáig tartott, tehát vagy másfél évig, és volt elég időm eltávolodni tőle. Nagyon megindítódtam tőle, és egy nagyon erős élmény volt… emlékszem, ahogy ránéztem Hubert Selbyre (az író) akinek könnyek csordogáltak le az arcán, és az emberek felálltak, és állva tapsolták a filmet… és ez egy nagyon bizarr de gyönyörű élmény volt.

K: Mi volt a legnagyobb kihívás a Dallas Buyers Club során?

J: Visszafordulni a képernyőhöz 6 év után, újratanulni ezt a szakmát, részt venni és navigálni ezt a procedúrát.

(bevágás a Dallas Buyers Clubból)