Az angolok tényleg így ejtik az "s" hangot?

Nem helyes, de igen hasznaljak. Olyan mint don't you helyett dontcha, stb.

Nem teljesen olyan mint a mi "s'-unk, de majdnem.

Háromféle választ tudok erre adni, ezek nem kizárják, hanem kiegészítik egymást.

1. Az angolban a legtöbb hangra igaz (Egyébként tudod, hogy milyen hangok – nem betűk – vannak az angol nyelvben? Meglepő, hogy mennyire kevés nyelvtanuló ismeri őket, pedig nagyon hasznos, és nagyon sokat segít a hallott szöveg értésének javításában, ha figyelünk rájuk. Tulajdonképpen az, amit most is csinálsz, nagyon jó tanulási módszer. Csak érdemes egy ilyen listát megtanulni. Minden hanghoz (fonémához) tartozik egy vagy több tipikus szó szerinti hang, vagyis képzési mód, akusztikai jelenség, auditív benyomás; egy fonetikai jel valamilyen rendszerben; és tipikus helyesírási megfelelők. Lásd itt: [link] hogy a magyarnál jóval többféle ejtése létezik általában, jobban ingadozik a hangzása, mint a magyarban. Sokan ejtik úgy a ‘sz’ [IPA s] hangot, ami magyar fül számára pöszének, például a zöngétlen angol ‘th’-hoz [IPA θ] (mint a ‘think’ szóban), vagy a ‘s’ hanghoz [IPA ʃ] hasonlónak hangzik.

Azonban ennek ellenére az angolban ez a három hang nem keveredik össze egymással!

2. A pöszítés, selypítés angol nyelvterületen is épp olyan gyakori beszédhiba, mint nálunk.

3. Vannak különböző összeolvadási jelenségek, némelyik teljesen sztenderd, némelyik kevésbé.

Pl. amikor a [s] hangot egy szó végén [j]-vel kezdődő szó követi, például ‘miss’ [mɪs] + ‘you’ [ju:], a [sj] hangkapcsolat dupla [ʃʃ] hangkapcsolattá olvad össze, vagy [ʃj] illetve sima [ʃ] lesz belőle, vagyis [ˈmɪsju:] (ez a jel: [ˈ] a hangsúly jele) helyett [ˈmɪʃʃuː], [ˈmɪʃjuː], [ˈmɪʃuː].

Szavakon belül is megtörténhet ugyanez, például ma már egyre kevesebben mondják a ‘sexual’ szót úgy, hogy [ˈseksjuəl], helyette azt mondják: [ˈsekʃjuəl] vagy [ˈsekʃuəl]. Sokan egyáltalán nem használják szó belsejében a [sj] kapcsolatot, hanem mindig egy [ʃ] hangot tartalmazó kiejtést.

Ez a konkrét összeolvadás egy tágabb jelenségbe illeszkedik (az ún. ‘yod coalescence’ [ˈjɒd koʊəˈlesns]), amire hozok még pár példát.

A [dj] hangkapcsolatból [dʒ] (‘dzs’ hang) + [j] vagy [ddʒ] vagy sima [dʒ] lesz, például ‘need you’ = [ˈniːddʒuː].

A [tj] kapcsolatból [tʃ] (‘cs’ hang) + [j] vagy [ttʃ] vagy sima [tʃ] lesz, például ‘meet you’ = [ˈmiːttʃuː].

A fentiek teljesen sztenderd kiejtések. Kevésbé sztenderd, de a brit angolban ma már teljesen elfogadott, amikor szótag elején is [sj] helyett [ʃ] van, pl. ‘suit’ = [ʃuːt], ‘assume’ = [əˈʃuːm], bár ilyenkor gyakoribb a [j] teljes kihagyása.

Az is gyakori, bár ez nem éppen a sokak által mintaként követett ‘Queen's English’, amikor [tr] előtt használnak [ʃ] hangot a [s] helyett, például ‘street’ = [ʃtriːt], vagy [tj] előtt, ami maga is [tʃ] kapcsolattá változik, például ‘student’ = [ˈʃtʃuːdənt].