Azok a szinkronszínészek, akik horror filmet szinkronizálnak, nem szoktak félni?

Miért félnének hisz csak egy film :D

Amúgy szerintem megnézik előtte a filmet és utána szinkronizálják.

Hát a helyzet az, hogy de igen. Szoktam félni. Az első horror filmem ha jól emlékszem 2015-ben volt. A Libabőr. Még egyszer hangsúlyozom, hogy az első horrorfilmem. De már 2010 óta szinkronizálok, azaz 10 éves korom óta. De ami eléggé megviselt az tavaly volt a Vaksötét, ahol én voltam Alex magyar hangja (Dylan Minnette). És gyakran van olyan, hogy megy a film én mondom a szöveget és semmi máson nem jár az eszem, csak azon, hogy a színész, akinek a hangját kölcsönzöm: mekkora egy sz*r. Ez elég gyakran megesik velem. Vagy az Alex és bandája. De mondhatom akár a Violettát és még sok mást. Hát... Inkább hagyjuk is.

De ugyan ez a helyzet az Operett, a Víg és a Madách Színházban is. Csak így halkan súgom meg, hogy egy két kollégámat úgy fejbe bírnám verni. XDD

Ismert szinkronszínész lévén gyakran keveredem olyan helyzetbe, hogy megyek a metróban, telefonálok, az emberek pedig megbámulnak a hangom miatt. Vagy a boltban, ahol még nem jártam. ,,Őőő izéé...nem szinkron?". Mondom: De. És?

Szóval ez az, ami zavar engem. Nem vagyok egy közvetlen típus, sőt.. Beképzelt és flegma vagyok de sajnos ilyennek kell lenne. Gyakorlatilag elvárják a színészektől, hogy ilyenek legyünk. Mondván: megtehetjük...

Na de a válasz a kérdésedre: igen, szoktunk félni. Gondold bele magad a Fűrész szinkronszínészeinek a helyébe. Bár én még csak akkor kezdtem ismertté válni, ők már megtapasztalták a durva dolgokat. Bár a fűrész inkább undorító, mintsem félelmetes.