A mostani tinisztárok tényleg csak marketing fogások?

Elolvastam sok könyvet a rockzene történetéről, és azt kell mondanom, hogy a jelenség régen is létezett. Pl. a Beatles idejében rengeteg őket koppintó banda jött létre (pl.: Monkeys), rengetegen playbackeltek (Frankie Goes To Hollywood, Rubbettes stb.). Állítólag volt egy vezetőváltás a legnagyobb lemezkiadók élén, és sok zenész szerint a mai vezetők már kizárólag üzletemberek, míg a régiek még azért zenerajongók voltak. A "mai"-t itt úgy értsd, hogy a '80-as évek óta van ez kb. Már George Michael és Prince is arról bezséltek, hogy a lemezcég túlzottan beleszól az életükbe. Azon kívül a lemezipar fokozatosan bekebelzte önmagát: régen volt sok lemezkiadó, ah egyik nem tetszett valakinek, átmehetett a másikhoz. Mostanra felvásárolták egymást, először volt a big six, aztán big five, fig four, és már már csak a big three van: a Warner, a Universal és a Sony, minden ezek alá tartozik.