Az baj-e, ha lelkiismeretfurdalásom van azért, mert mi 10 millióan hagytuk szétlopni, tönkretenni ezt az országot, amit hazának már nem nevez senki?

Azt hiszem értem amire gondolsz.Hogy elvettük magunktól a lehetőségeket,és félő,hogy ezt a gyermekeink sem fogják visszakapni...

Ez engem is foglalkoztat.

Mostanában 2 gyermekkel gondolkodom a munkahely váltáson.Én vállalkoznék is,különböző szolgáltatásokkal,amire lenne igény de..SENKI nem tudná megfizetni.A magyar családok 80%-nak nincs havi 15-20 000 ftja,hogy szolgáltatásokat vegyen.Gondolok itt pl magánbölcsik 8-10 gyerekkel,ugye rövidebb lesz a gyes,nincs az állami bölcsibe hely,Anyunak melózni kell.De ha Anyu minimálbérért megy vissza akkor nem tud a gyerek elhelyezéséért 20E-t fizetni!!!!

Vagy idős,egyedülálló emberek,távol élő gyerekekkel.De jó lenne,ha hetente 2x ránézne valaki,van-e tüzelő,gyógyszer,kenyér,tiszta ruha?Sok 50 év feletti asszonynak nagyon jó meló lenne.De ki tudja megfizetni?

Vagy szerveznék kisbuszos utakat,3D mozi,színház,stb.Igény lenne a művelődésre,de kinek van erre pénze akárcsak havi 1 alkalommal?

Vagy szintén 50 feletti asszonyokkal,dolgozó anyukáknak havonta 1x nagytakarítás,kertrendezés 20E-ért.

Mostanában már az alpszolgáltatásokra is egyre kevesebb a kereslet,mint fodrász,kozmetikus,ez elszomorító.

Amiket leírtam,arra mindre van lehetőség,és kereslet is lenne,csak pénz nincs rá,mert alacsonyak a bérek,magasak az adók.

Isszonyú,ha belegondolok,hogy milyen kevés a lehetőségünk,és csak reménykedek,hogy a gyermekeinknek jobb lesz.Addig is az marad,hogy visszamegyek a gyárba a szallag mellé minimálbérért....