Mit gondoltok erről?

Találkozni akarnék valakivel aki tőlem kb 200 kilométerre lakik. Nem ismerem személyesen, de ahol ő is lakik, oda amúgy is kell mennem, mert behívtak egy állásinterjúra. Viszont ezt nem mondtam itthon mármint ezt a valakit) mert tudom, hogy biztos féltenének hogy egy vadidegtől. ez a valaki felajánlotta, hogy segít tájékozódni, és legalább személyesen is megismer. Igaz, tényleg nem lehet így senkiben se megbízni, na de fényes nappal megyek. Kicsit ciki ezt így mondani, hogy a netről ismerek valakit és ő szívesen segítene, ráadásul az ország másik felén. Habár már 22 éves vagyok, felnőtt ember, meg nem kell kérni, nem is kértem, de azt sem szeretném, ha felelőtlennek gondolnának. Nem tudok önálló lenni, még nem, mert nincsen jövedelmem, nem régen fejeztem be a sulit, és így el sem tudok külön költözni, így mivel ők tartanak el, így valamilyen szinten beleszólásuk van a dolgaimba. Vagy csak én vagyok túl lelkiismeretes meg gyáva? Rossz, hogy mindig be kell számolnom arról, hogy hová megyek meg mit csinálok meg kivel. Nem úgy képzeljétek el, hogy kikérdeznek meg minden, mert modern szülők, csak mégis megkérdi az ember a gyerekétől ha megy valahová, és nekem meg nincsen mindig kedvem beszámolni mindenről. De szó nélkül sem mennék el, vagy hazudoznék.