3. A felsoroltak közül melyik elv alapján jelöljük a j hangot?

1.Kiejtés szerinti (fonetikus) írásmód: a lehetõségekhez képest hûen tükrözteti a szavak hangalakját. A szóelemek (szótövek, képzõk, jelek, ragok) írásformáját köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük

2.Szóelemzõ (etimologikus) írásmód: a toldalékos (ragos, jeles, képzõs) és az összetett szavakban többnyire feltünteti a szavak alkotóele¬meit.A ragos, a jeles, a képzõs szavak, az összetételek, valamint az egymást követõ szavak szóelemeinek érintkezõ hangjai kölcsönösen hatnak egymásra, s a szavak kimondásakor a hangok sokszor megváltoznak. Helyesírásunk azonban nincs tekintettel az alkalmi hangváltozásokra, hanem a szóelemeket eredeti alakjában íratja le.

3.Hagyományos írásmód: vannak esetek, amelyekben a helyesírás ragaszkodik a történetileg kialakult szokásokhoz.

4.Egyszerûsítõ írásmód

a)A többjegyû betûk kettõzött alakját a tõszókban és toldalékos alakokban csonkítottan írjuk, vagyis a betûnek csak az elsõ jegyét ismételjük meg.

pl.: loccsan, hosszú, meggy, fütty stb. illetõleg: jeggyel, mésszel, rosszal, eddzék stb.

Nem egyszerûsítjük azonban az összetett szavak tagjainak ha tárán találkozó azonos kétjegyû betûket.

pl.: kulcscsomó, jegygyûrû, nagygyûlés, fénynyaláb stb.

b)A toldalékolás következtében egymás mellé kerülõ három azonos, mássalhangzót jelölõ betût kettõzöttre egyszerûsítjük.

pl.: orra (orr+ra), fedd meg (fedd+d meg), tollal (toll+lal)

A szabály nem érvényesíthetõ a magyar családnevekre, az idegen tulajdon¬nevekre és szóösszetételekre. Ezekben a hosszú mássalhangzós betûkhöz a vele azonos újabbat kötõjellel kap csoljuk.